3.rész - Búvóhely

Kellemes Ünnepeket Kívánok minden olvasómnak! <3 :3 :)
NiSzi xx

Soraya Malik

- Malik, ezt még vedd fel - dob felém egy lánc félét az egyik style. Fintorogva nézem meg mit adott.
- A fejedre - mondja halkan a mellettem ülő modell. Csodálkozva nézek rá, hozzászoktam már, hogy ebben a szakmában nincs olyan, hogy barátság. Újra a láncra nézek. Ó, valóban, láttam már ilyet. Felhelyezem, szépen kivasalt hajamra majd végig nézek magamon. A srác jött megnézni, hogy hogy állunk, mint mindig. Utolsóként voltam én. Fehér egyszerű ruhát kaptam, de nekem tetszett. Zayntől örökölt kreol bőröm és sötét hajam remekül kihangsúlyozta a fehér ruhám.
Végig nézek a sok emberen, látom, ahogy a nővérem is ott van büszkén mosolyogva. A bemutató után Davival a szokásos helyünkre indulunk, ahol Aaron már vár minket. Nyár elején láttam utoljára az ikremet, most pedig nyár végén hazajött. Hamar bejutunk a bárba, már ismerjük itt az embereket, beengednek simán.
- Ez mindenhol ott van? - nevetem, el magam mikor bent meglátom a férfit, aki a nővéremmel mostanában sokat találkozik - véletlenszerűen. Tipikus az a fajta, aki ha egyszer akar téged, meg is fog szerezni. Nőcsábász, igen határozottan úgy tűnik. Barna csizma van rajta, fekete nadrág és ugyan olyan színű ing. Göndör haja válláig ér. Elég szexi pasi.
- Kicsoda? - kérdezi Davi én pedig fejemmel a férfi felé biccentek. Davi elment a pulthoz inni, majd már nem figyeltem.
- Mesélj húgi. Mi történt ebbe a három hónapba? - mosolyogva invitál Aaron a pulthoz és ülünk le egy-egy bárszékre.
- Kaptam egy ajánlatot. Téli kollekció lesz majd november végén Svéd országba - büszkén mosolygok. Egy év alatt igenis szép eredmény ez, amit elértem.
- Azta, szuper! A svéd csajok nem rosszak - gondolkozik el, mire tarkón vágom.
- Felejtsd el, hogy velem jössz. Nem kérek abból, hogy minden ottani munkatárssal lefeküdj.
- Majd meglátjuk. - int le. - Ki ez a férfi Davi körül? - ha nem tudnám, hogy csak testvéri féltés van, mindezek mögött azt mondanám, hogy féltékeny.
- Tippem nincs. Egy rejtélyes idegen. - nevetem el magam kicsit. - A kávézóba láttam először, már akkor majd le vetkőztette a tekintetével. Aztán tegnap egy szórakozóhelyen Davi kicsit sokat ivott. A férfi vigyázott rá úgy mond, aztán vitte haza. 
- Ráférne Davira ha lenne pasija. De nem ilyenre gondoltam - kissé fintorogva bök a férfi felé. Én is arra pillantok és látom, hogy Davi elindult felé.
- Ilyenre? - nézek Aaronra összevont szemöldökkel. - Tehát aki megvédené, vigyázna rá és nem használná ki?
- Tudod, hogy a korára értettem.
- Nem biztos, hogy annyi amennyinek gondoljuk. - vonok vállat.
- Van egy haverom - nem engedem, hogy befejezze, közbe szólok.
- Aki miután megdugta ott hagyja - bólogatok egyetértően. - Ő nem. - mondom a férfira célozva.

~ Tegnap ~

Davihoz egy srác lépett. Illetve, ahogy jobban megnéztem a kávézóból a férfi.
- Nézd - bököm oldalba Graciet. - Ez az a pasas, aki a kávézóba volt - Gracie kíváncsian kereste Davit majd mikor megtalálta elcsodálkozva nézte a férfit. Ajkaiba harapott és elmosolyodott. Tehát nincs sok ellenvetése.
- Lenne pár ötletem, mit tudnánk csinálni.
- Ez a vonat már elment Gracie. Davit nézte ki magának. - nevetek hangosan. Davin látom, hogy csodálkozva néz a férfira miután az mondott neki valamit. Még egyszer egy másik srác felé néz, akit kinézett már magának, majd visszavezeti tekintetét a férfira. Látom rajta, hogy flörtölni kezdett, de a férfi csak nevet rajta. Hm, Davi ez nem jött be. Elakar menni onnan, de a férfi visszahúzza. Így ment ez egész este. Davit lefoglalta és vízzel itatta, amíg nem lett egy kicsit jobban. Sokáig Davi pörgött, amíg a férfi nem akart csinálni semmit, inkább csak mosolyogva figyelte a nővérem. Szándékosan nem mentem oda, hisz jó kezekben volt. Mikor már látni lehetett, hogy Daviba kevesebb a pia, vágyakozva nézett a táncolók közé a férfi pedig felkérte táncolni. Semmi szexis nem volt Davi mozdulataiba, csak adta a szokásos önmagát, jól érezte magát. Végül a férfi a derekára font karjait Davi pedig a vállára. Beszélgettek, sokáig csak így táncoltak. Hajnalodott már, amikor a férfi megindult vele.
- Hé - szólok utánuk. Davi álmosan pislogott, nem is vett észre. Tovább is ment volna, de a férfi fogta a kezét így mikor ő megállt a nővérem is. - Hova viszed?
- A barátnőd? - vonja össze a szemöldökét és végig mér. Semmit nem láttam a tekintetében, hogy többet akarna, csak megnézett.
- A nővérem.
- Ohh - néz kissé meglepődve. - Haza viszem. Azt hiszem, tudom, hol lakik - mosolyog halványan.
- Azért leírom a címet - gyorsan kérek a pultostól egy szalvétát és tollat és lefirkantom. - A lakótársa még itt van, más nincs ott. A kulcsát a táskába megtalálod.
- Csak így átengeded nekem? - halvány mosolyra húzza ajkait.
- Figyeltelek titeket egész este. Ha akartad volna már rég ágyba vitted volna. Kirabolni meg nincs semmi szükséged hozzá. Tudod ez a Tommy Hilfiger óra nem túl olcsó általában - csodálkozik, végül mosolyog.
- Remélem, még találkozunk - biccent, majd miután intek neki, kihúzza a nővérem és beülteti a kocsijába.
Graciet kezdem keresni, de hamar megtaláltam világos ruhájának köszönhetően. Éppen egy sráccal flörtölt. Csak intettem neki és visszaintett mosolyogva. Nekem ennyi elég is volt, hajnali négyig bírtam. Fogtam egy taxit és haza indultam. Beérve a házba ledobom a magassarkúm és az emeletre indulok. Ruhámat csak ledobom, és egy fehérneműbe bújok az ágyba. Arra sincs erőm, hogy lemossam a sminket.
- Mosott szar leszel így - motyogja félálomba Alek. A férjem. Még mindig mosolygás fog el, ha erre gondolok.
- Tudom - motyogom, és ölelő karjaiba bújok. Derekamra simítja kezét, jól eső borzongás fut végig rajtam. Imádom. Egész este több és több srác nézett meg, mégis csakis Alek érintésére vágytam.

~ Jelen ~

- Ó. Szóval haza vitte - bólogat Aaron. Látom rajta, hogy még így se kedveli túlzottan.
- Aaron. Neked nem kell kedvelned. Elég ha Davi teszi. - fortyogva forgatja szemeit, amin én csak nevetek.
- Elnézést - hallok meg egy rekedtes hangot. - elrabolnám a hölgyet. Ígérem, még ma hazaviszem - a férfi mosolyogva áll előttem, keze Davi karján, míg nővérem fortyog a dühében.
- Akár holnap is lehet. - intem le.
- Sora! - szól rám Davi, de már itt sincsenek.
- Biztos, hogy nem fiatalabb Davinál - rázza a fejét Aaron. - És nem is vele egy idős.
- Ugyan már. Most miért vagy ilyen karót nyelt. Hiszen ráadásul holnap után anyáék el jegyzik egymást hivatalosan is - eltudom képzelni, hogyan csillognak most a szemeim. Én örülök nekik, őszintén. Hiszen egészen idáig azt hittem az apám eldobott minket. Erre kiderül, hogy csak annyi volt meggondolatlan volt akkor anyu.
- Ez most felkéne, hogy dobjon? - fél szemöldökét felvonva kérdezi.
- Miért? Nincs így? - őszintén elcsodálkozom ezen.
- Anyu csak úgy elment Zayntől. Zaynnek eszébe sem volt keresni őt. Minket. Érted Sora? Nem akart semmit. Pedig állítólag úgy szerette Zayn őt - nevet lesajnálóan.
- Igenis szerette. Mindig is szerette. Szerinted anyu belement volna, hogy megcsalja Christ, csak úgy? Vagy Zayn Perriet? - igen kívülről fújom azt a sztorit, ahogy megismerkedtek és a folytatást. Anyu és Zayn is elmesélt mindent, Davi viszont alig emlékszik arra az időszakra, kicsi volt még. - Azért tették, mert igazán szerették egymást. - a végére némileg megnyugodtam.
- Én ezt akkor sem hiszem el Sora - rázza, a fejét majd feláll és elmegy. Nem hiszem el. Aaron megőrült. Mégis mit gondol? Persze, nem értheti, sose volt komoly kapcsolata. Még azt is megkockáztatom, hogy sose volt szerelmes.
Csörögni kezd, a telefonom én pedig kimegyek, hogy jobban halljam.
- Szia, szívem - szól bele Alek. Elmosolyodom.
- Szia.
- Mit szólnál, ha randiznánk?
- Házasok vagyunk Alek - nevetem el magam. - Mi szükség randevúra?
- Egy kis romantikázás sose árt.
- Igen, igazad van. Szóval, mit találtál ki?
- Csak pár napra a nyaralóba - Aleknek van egy nyaralója, ami egy erdőbe van. Faház, mégis az egész egyszerre modern és nosztalgikus.
- Csodás lenne - egyezem bele azonnal. - Kérek ki szabadnapot, aztán bármikor indulhatunk, de - itt közbe szól.
- Tudom, ne aggódj. Holnap után Nináék eljegyzési bulija.
- Pontosan - mosolyodom el halványan. A kocsimba szállok, és haza fele veszem az irányt, Aleket addig leteszem. Mikor haza érek, egy sport táskába összepakolok pár szükséges dolgok, Alek már indulásra készen vár engem. Szoknyámat és magassarkúmat fekete farmerra és boka csizmára váltottam. Szokatlan volt, de azért jó.
- Meg vagy? - kérdi, mikor leérek a földszintre.
- Igen - mosolygok rá. Még a konyhából kihozok két ásványvizet és elindulunk ki. Alek gondosan bezárja a házat, majd a riasztó rendszert is beállítja. Kezét combomra simítja, és úgy vezet végig. Emlékszem mikor először voltunk a nyaralónál. Tizenöt voltam ő pedig tizenkilenc. Akkor volt, hogy fél éve jártunk, a legcsodásabb randit szervezte meg. A nyaraló az ajtótól kezdve egészen egy asztalig rózsaszirom út vezetett, hangulatos volt, hogy egy villanyt se kapcsolt, annyi fény volt, amit a nap sütött be a falat helyettesítő ablakokon. Gyönyörűen megvolt terítve majd a nappaliba a kanapéra párnák voltak teli rakva, két pléd több gumicukor, amikből a kedvenceimet tette oda, popcorn és üdítő. Ott töltöttük az éjszakát is, másnap este indultunk vissza.
- Még mindig nem értem, hogy mered csak úgy itt hagyni ezt a gyönyörű helyet. Akkora ablakok vannak. - rázom, a fejem mikor belépek a nyaraló ajtaján. Táskámat cipőm mellé teszem, majd a nappali kanapéjára vetem magam.
- Ezek olyan ablakok édesem, hogy nem lehet betörni őket - dől el ő is mellém és nagyot nyújtózkodik. Késő este van már, nem is értem miért nem csak holnap indultunk el. - Csinálok kakaót, kérsz? - kérdi, én pedig csak bólintok. A konyhába megy, én pedig előkeresek egy filmet, amit nyugodtan megnézhetünk majd.
Alek mikor visszaért a kakaókkal, elindítottuk a filmet és összebújtunk. Imádom, mikor ujjai derekamon simítanak végig. Mikor végeztünk csak kapcsolgattunk az adók között, de nem állapodtunk meg egynél se. Jó volt ez a nyugalom. Nem beszéltünk nagyon, csak összebújtunk és ez így jó volt. Régen is mindig ezt csináltuk, ha már csak fáradtak voltunk. Emlékszem az első randin olyan zavarba voltam, hogy hirtelen sokat beszéltem. Ez megtörtént végig az azt követő négy randin is, amíg egyszer nevetve nézett rám és megcsókolt ezzel belém fojtva minden szót. Nem mondom, hogy az első csókom volt. Viszont az első igazi csókom volt. Csodás volt, ahogy ajkai az enyémen voltak, majd alsó ajkamat kissé meghúzta. Ezt a mai napig imádom.
Másik kezét hasamra teszi, kissé felém fordul.
- Olyan csodás lesz, ha majd egy ilyen gyönyörű nő szül nekem gyerekeket.
- Úgy érted egyet - mutatok egyest ujjammal, mosolyogva.
- Hm, hármat - súgja, fülembe majd megharapva azt kissé meghúzza.
- Ne akarj el csábítani - kuncogok rajta, de ő sem fejezi be nyakam csókolgatását.
- Mi lenne, ha elkezdenénk dolgozni a baba dolgon? - néz fel rám komolyan. Mi? Nem!
- Szerintem még várjunk.
- Mire? Mindene meglenne - barna szemeit enyémbe mélyeszti, de ez se hat rám jelenleg.
- Alek, csak tizenhat vagyok, te is csak húsz.
- Nina is hamar szülte Davit - néz rám összevont szemöldökkel.
- De az az anyám. Neki akkor nem volt karrierje. Nekem van. - Lehet ezt nem kellett volna. Alek arcán döbbenetet és egy kis dühöt veszek észre.
- Karrier?
- Igen Alek, karrier. Ez fontos nekem.
- Értem - bólint majd fel áll és kiviszi a két bögrét. Ez nem jelent jót. Várok egy kicsit, hogy én is nyugodtabb és elszántabb legyek, majd utána megyek. A konyhában már nincs. Az emeleti hálószobába megyek, éppen a felsőjét veszi le. Mögé megyek és megölelem hátulról. Megfeszül, de nem tesz semmit.
- Babát akarok - szólal meg pár másodperc után.
- Rendben. De nem most - mondom határozottan. Idegesen fújja ki a levegőt és felém fordul. Látom rajta, hogy nem teljesen tetszett neki a válaszom. Ajkainak esek, mielőtt bármit mondhatna. Alsó ajkam kissé meghúzza, mint mindig, ezzel bejutást megengedve magának. Kezeim mellkasán húzódnak végig, míg az övéi combomon vannak, végül fenekembe markol, amitől egy halk nyögés csúszik ki számon. Elégedetten mosolyodik el csókunk közben és felkap. Lábaimat rögtön dereka köré kulcsolom, és úgy kezdem el nyakát csókolni. Elindul velem, nem is figyelek merre. Szívni kezdem nyakát mire ő nyögve lök neki a hideg csempének. A fürdőszobába vagyunk. Felsőmet könnyedén leveszi rólam, nekem viszont le kell szállnom róla, hogy letudjam venni róla a fehér pólóját. A zuhanyzóba állunk, megnyitja a csapot. Hajam rögtön elázik, de nem zavar. Látom, ahogy megcsillan valami a szemébe. Mindig azt mondja, hogy vizesen vagyok a legszexibb. Nadrágját ledobja magáról, ahogy én is. Újra ajkaimnak esik, de most durvábban. Hajába túrok szőke tincseit kissé meghúzom. Nyakamnak esik, nyögését visszafojtva. Hamar eltávozik a melltartóm is, Alek pedig egy pillanatra felnéz szemeimbe. Ajkain mosoly játszadozik. Már tudom, hogy csodás esténk lesz.

~~~

- Imádom a békülős szexeket - motyogja nyakamba Alek, másnap reggel.
- Egyetértek - morgom rekedtes hangon.
- Sajnálom, ha durva voltam - simít végig combom azon részét, aminél már az este is tudtam, hogy megfog látszani a helye.
- Ha zavart volna, szóltam volna - felelek halványan mosolyogva, még ha nem is látja. Felhajol hozzám egy csókra, amit ismét nem hagyok csak úgy. Szuper lesz ez a pár nap itt.

2.rész - Elrabolva

Másnap fejfájással keltem az ágyamba. Fogalmam sincs, hogy jutottam haza. Sőt alig emlékszem valamire. Tudom, hogy egy férfival táncoltam miután lemondtam a kiszemeltemről, de nem emlékszem semmi többre.
Elmosódott sminkem marja a szemem, az esti ruhám a földön hever, fehérnemű van csak rajtam. A fürdőbe csoszogok annak reményében, hogy az majd felfrissít. Hát nem. Egyetlen szerencsém van, hogy ma szabad napon vagyok. Egy laza virágos naciba és egy fekete toppba öltöztem fel, majd elfeküdtem az ágyon. Sora számát tárcsáztam, mondjuk ő tuti, hogy még alszik. Mikor felvette egy morgással szólt bele.
- Élsz hugica?
- Mmm - hallom a vonal másik végén.
- Akkor hagylak aludni - nevetek és kinyomom. Én is a fejemre húzom a takarómat és el is nyom az álom.
Következőleg délután kettőkor ébredek fel. Jól elment a napom. Sokkal fittebbnek érzem magam, ezért elmegyek futni. Ritkán futok, pedig szeretek. Egy park felé futottam ahova aztán be is mentem.
Teljesen kiütöttem magam tegnap, alig emlékszem valamire. Pedig nem akartam annyit inni. Sora és Gracie is eléggé sokat ivott, de ők legalább emlékeznek mindenre. Fogjuk rá. Érdekel ki lehetett az éjszaka az a férfi.
Telefonom csörgése zökkent ki a gondolataimból és a futásból is.
- Hé, öcsi - szólok bele, mikor felveszem. Nos, igen. Nem hogy megelégedtem volna egy hugival, nem kaptam egy öcsit is. Akik ráadásul ikrek.
- Mizu?
- Éppen futok. De tudok tartani egy kis pihenőt.
- Futsz? Azt hittem már mást zavartam meg, hogy így lihegsz.
- Ideje barátnőt szerezned, Aaron - sóhajtok, miközben bemegyek egy kisebb boltba, és veszek egy ásványvizet. - Mi újság ott?
- A szokásos. Bulik, csajok. De anyuék eljegyzési partijára haza megyek.
- Épp ideje - Aaron egész nyárra apu nyaralójába ment, amit természetesen én örököltem. Kölcsön adtam neki a nyárra, azzal a feltétellel, hogy nem lesz semmi baja a háznak. Tudja, hogy soha semmit nem adnék oda, ha valami mégis történne. Túl sokat jelent nekem az a nyaraló. Pár haverja is ment, ezt ők is tudják.
- Most miért? Csak pár hetet voltam itt.
- Hónapot öcskös, pár hónapot - forgatom szemeim. Ahogy észrevettem Aaron nem fogja letenni egyhamar szóval lemondtam róla, hogy haza fele is fussak.
- Durva volt az éjszaka, mi? Azért vagy morci - nevet fel, és én is hitetlenül elnevetem magam. Éppen egy zebrán sétálok át, egy amúgy kevésbé forgalmas útnál, amikor fékcsikordulást hallok. Ijedten pillantok oldalra és egy motorost látok.
- Normális vagy, ember? - kiáltok rá sokkoltan. Hamar rá kell jönnöm, hogy ugyan az volt, aki egyszer lesarazott és a kávézóban járt. Szemeimet forgatva indulok tovább. - Ne haragudj, itt vagyok. Mit is mondtál? - folytatom a beszélgetést a vonalban lévő Aaronnal, amíg haza nem érek. Ott lefürdök, ismét majd valami kaja után nézek.
Graciet nem találtam itthon, de nem is baj, jó egy kis egyedüllét. Mondjuk ez sem tart túl sokáig, de pont elegendő idő, hogy egy kicsit rajzolhassak, így kikapcsolódom. Könyvemmel a kezembe mászom ki a tetőre a vas, kissé instabil lépcsők segítségével. Itt a legjobb lenni. Nem csak én fedeztem fel a helyet a legtöbb lakó szeret ide feljárni. Megértem őket. Tényleg jó itt lenni.
Amikor még kicsi voltam, anyu mindig mondta, hogy nincs tökéletesebb egy pörgős hét után tíz perc nyugalom és friss levegő. Lehunyt szemekkel érezni, ahogy a szél belekap a hajamba azt kissé összekócolva, ahogy a város különböző illatjai szállnak a levegőbe. Mégis a napfelkeltét szerette a legjobban. Nem a naplementét, mint a legtöbb ember. Szerinte lazítani az ágyban is lehet egy jó kiadós alvással és egy pohár borral. Megmosolyogtat ez, hiszen sosem volt az a nagy alkohol fogyasztó. A napfelkeltét viszont csodásnak gondolta. Az, ahogyan ellazulva nézed, ahogy egyre nagyobb lesz a fény, és egyre nagyobb remény egy jó nap reményében. Több esély mindenre. Újult erővel neki esni bárminek is, amit éppen elkezdett. A napnak. Akkor úgy éreztem mindig, mintha valamire illetve valakire várna, mikor ezt mondja. Aztán megértettem. Zaynt várta. Annyi éven át. Szerette aput, persze, hogy szerette. Első szerelme volt. De miután apám meghalt rájött, hogy egy kis egyedüllétre van szüksége, különben rögtön Zayn karjaiba vetné magát, ami senkinek sem lett volna jó. Úgy érezte, akkor mindenki sérülne ki nagyot, ki kisebbet. Tizenhat éves lehettem, amikor megértettem ezt az egészet, egészen odáig azt hittem apámra vár, amikor a napfelkeltéről beszélt. A legtöbb figyelmét Sora és Aaron kötötte le, már értem miért. Megakart nekik mindent adni úgy érezte az ő hibája, hogy az apjuk vagyis Zayn nem lehet velük. Ami mondjuk igaz volt, hiszen elmondhatta volna Zaynnek, hogy terhes, nem kellett volna apám temetése után rögtön elmenekülnie. Ráadásul egészen Franciaországig. Örülök, hogy Sora esküvőjén újra találkozott anyuval. Hiányzott már London. Emlékszem, ahogy pár hónapja anyu meglátta őt. Annyira meglepődött és boldog volt. Elsőnek inkább menekülőre fogta, de Eleanor megmondta neki, hogy felnőtt nő, nem futhat csak úgy el.
Úgy látszik csak jót tett neki ez. Ez az egész. Különösen Zayn. Nagyon régen láttam ilyen boldognak.
- Mit csinálsz napsugár? - csörgő telefonomat mikor felveszem, Sora szól bele. Többnyire nem olyan, mintha a húgom lenne, inkább minta az ikrem. Mind a hárman olyanok vagyunk, mint egy hármas ikrek. Mondjuk, ezt csak személyiségre lehet mondani. Sora és Aaron sötét haját Zayntől örökölték.
- Olvasok a tetőn. Te? Tuti most keltél fel.
- Az ajtótok előtt állok, de akkor beengedem magam - nevet fel csilingelő hangján.
- Bocsi.
- Nem baj. A kulcs még mindig ugyan ott van? Áá, meg is van - kinyom, de tudom, hogy pár pillanat múlva már fent lesz. Így is lett.
- Eskü beszerzek hozzátok egy mamuszt magamnak - sóhajtva ül le mellém, lábairól levéve a magassarkúit.
- Sose fogom megérteni miért jó minden nap ebbe csattognod - rázom a fejem értetlenül. Vállat von, majd elfekszik.
- Hmm, milyen nyugodt itt minden - motyogja, mosolyra húzódó ajkaira, lehunyt szemekkel. - Anyu is mindig a teraszon ült kint.
- Igen, tudom - mondom én is halkan. Halványan mosolyogva meredek el magam elé. - Az este rámozdultál valakire? - kérdem, mire ő megrázza a fejét.
- Én nem. Gracie viszont egész este táncolt valami sráccal. Elég sokat ittak mind a ketten. Hajnali három lehetett, amikor kezdett kimenni belőlük a pia. Nem hiszed el ki volt.
- Ki?
- Az unoka tesója - elsőnek csak meredek rá, aztán kitör belőlem a hangos nevetés. Nem hiszem el. Egész este vele flörtölt és még csak észre sem vette.
- Ezt nem mondod komolyan - nevetek továbbra is. Sora is csak mosolyogva csóválja a fejét.- Oké befejeztem - mosolygok, mikor abba hagyom a nevetést.
- Este lesz egy divatbemutatóm, gyere el - néz rám kérlelően.
- Rendben - bólogatok, hiszen nagyon szeretek Sora divatbemutatóira járni.
- Szuper. Viszont akkor indulnunk is kell - kel fel mosolyogva. Könyvemet kezembe véve kezdek el lemenni mögöttem pedig Sora.
- Tudod sosem gondoltam, hogy majd megtalálom az igazit - nevet fel halkan. - De te is tudod. Ahogy megláttam Aleket beleszerettem.
- Tudom, húgi - mosolygok rá halványan, ahogy felveszem szokásos fekete tornacipőm. Sora összeráncolt szemöldökkel néz rám.
- Nem, nem. Inkább ezt - kapja fel Gracie egyik fekete magassarkúját ami kicsit bakancsosnak néz ki, magasságát elnézve. - Ez jól áll a feszes farmerodhoz. - Beleegyezően bólintok és veszem fel. - Fura, hogy te még nem találtál senkit. Neked hamarabb kellett volna valakit találnod.
- Tudod, hogy még várom azt, aki úgy fog majd rám nézni, ahogy rád Alek - vonok vállat. Egyáltalán lesz ilyen?
- Nos, tulajdonképen volt már ilyen - kuncog magába. Mind kettőnk cipőjének visszhangot verve kopog a lépcsőn. A harmadikon lakunk jelenleg rossz lifttel.
- Mégis ki? - sóhajtok fel. Sora havonta talál valakit nekem. Aki természetesen nem az igazi.
- Az a férfi a kávézóból. És a szórakozóhelyről.
-Várj. A kettő ugyan az? - vonom össze a szemöldököm.
- Persze - neveti el magát. - Az a férfi úgy nézett, hogy - gondolkozik el pár pillanatig. - Mint, aki kész rá, hogy megvédjen bármitől.
- Ez még nem feltétlen szerelem hugicám - nevetve rázom meg a fejem. Ez egyszerűen csak féltés. Vagy Sora beképzeli magának.
- Amikor az esküvőmet szerveztük, még most sem értem Zayn, hogy került a meghívottak közé. - hirtelen téma váltása miatt kissé megkavarodok. Gyanakvóan sandít, rám én pedig elfojtok egy önelégült mosolyt.
- Lehet valaki tévedett - vonok vállat. Természetesen én írtam fel. Egy nagyszerű alkalom volt, hogy találkozzon anyuval és az ikrekkel. Ezzel csak jót tettem. Sőt, ahogy most állnak a helyzetek inkább csodát tettem. Anyu és Zayn szerelme különleges. Hihetetlenül erős. És ezt csodálom bennük, én is ilyenre vágyom.
Sora hamar eltűnt, mikor megérkeztünk a helyre. Feltaláltam magam és a még üres székek közül leültem arra ahova Sora még a kocsiba utasított. Hamar meguntam a csendben ülést ezért még a bemutató kezdete előtt elindultam szétnézni. Egy büfénél, amit találtam vettem egy ásványvizet, majd úgy indultam vissza. Az egész terem csodaszép volt. Le a kalappal a díszítés miatt. Minden a babarózsaszín és a barack sárga színében tündökölt a tavasz közeledte ruha kollekcióhoz igazodva. Középen helyezkedett el a nagy kifutó, körülötte végig székek. A kifutó szélén egyszerű konfetti papírok hevertek, kifinomultan elhelyezve. Állványokon kisebb plakátok hirdették a cég támogatóit.
Érdeklődve nézek körül, figyelem, ahogy egyre több ember jelenik meg. Végül mikor megkezdődik a divatbemutató, leülök a helyemre. Elsőnek egy híres énekes srác jelenik meg a színpadon. Táncosok táncolnak, míg ő énekel. Aztán jönnek a modellek. Elsőnek a legjobbak. Magas vékony lányok mászkálnak előttem tökéletes külsővel őszintének tűnő mosollyal. Sose tudni, mennyire őszinte és mennyire mű. Az egyik lány pördül egyet, nagy lila ruhájába, ahogy megy, ezzel mutatva mennyire is gyönyörű a ruha formája. Amint pördül, jobban megfigyelem. Kezei kissé ráncosak, minden egyes csont látszik, akár egy csirke láb. Bordái enyhén átütnek vékony bőrén, egy csepp súlyfelesség sincs rajta. Lábain látszik, hogy sportol, mégis túl vékonykának tűnnek. Haja tökéletesen megvan csinálva, mégis tisztán látom, hogy a haja vékonyabb a kelleténél, fakóbb. Arca beesett, de ezt a sok sminkel, igyekszenek eltüntetni. Gyönyörűen néz ki, mégis csúnya. Látszik, hogy a vékonysága már nem természetes, inkább néz ki egy beteg lánynak, mint egészségesnek. Nem akarom a húgomat is így látni.
Ekkor kilép Sora. Testét gyönyörű csillogós gyöngyökkel díszített ruha takarja, amit még én is képes lennék felvenni, eltekintve attól, hogy nem szeretek ilyenekbe lenni. Fehér, pántos magassarkú van rajta, aminek sarkai kissé vastagok. Sok smink van rajta, amitől bár gyönyörű, alig ismertem fel az igazi arcát. Sötét haja ki van vasalva, mind két keze csípőjén van, úgy sétál végig. Az énekes srác kíséri, egy darabig majd rá kacsint a húgomra, csak a műsor kedvéért. Mikor Sora a kifutó végére ér, mosolya még nagyobb. Szívet rajzol a levegőbe, majd megfordul és vissza indul. Kecsesen ring csípője járás közben, látom, hogy nem egy férfinek szinte csorog a nyála utána. Ekkor már az utolsó percek vannak. Az első kifutó modell és az utolsó, vagyis Sora visszajönnek és a dal utolsó sorai között megállnak a srác két oldalán. Nem kis tapsot kap. Csodás volt az egész. Illetve még tartani fog, de Soranak csak ennyi. Büszke mosollyal tapsolok állva.
- Na, milyen volt? - kérdi, mikor hátra sietek hozzá.
- Csodás. Gyönyörű voltál - ölelem magamhoz, ő pedig karjaim közé bújik.
- Köszönöm - motyogja vállamba, ahova befúrta a fejét.
- Igyekezz, Aaron már üzent, hogy vár minket.
- Haza jött? - csillannak fel Sora szemei. Imádja az iker testvérét.
- Igen - bólintok és ő már rögtön el is kezd készülni, hogy induljunk.
A szokásos helyünkre mentünk. Ami, egy meleg bár. Szeretjük ezt a helyet, mert ránk, nőkre nem mozdulnak, viszont Aaronnak elég sokan felkínálkoznak. Sorával inkább csak nevetünk.
- Hey! - kiált nekünk a bejáratból Aaron. Jobban megindulunk, majd Sora a nyakába veti magát. Én is megölelem, fel kell pipiskednem hozzá. Legalább két fejjel magasabb nálam, hiába ő a fiatalabb.
- Gyertek csajok - karolja át mind kettőnk derekát és megyünk beljebb. Én a bal oldalán vagyok Sora a jobbon.
- Ez mindenhol ott van? - neveti el magát Sora, amikor belépünk.
- Kicsoda? - kérdem, összevont szemöldökkel majd mikor egy irányba biccent oda nézek. A motoros férfi. Egy meleg bárba? Hát, ez meglehetősen érdekes. - Megyek ismerkedni - engedem el Aaron karját, majd utam elsőnek a pulthoz vezet. Jó formán csak férfiak vannak itt, de akad pár lány is. Egy koktélt kérek, majd azt kortyolgatom, miközben a férfit nézem. Mostanában egyre többször futunk össze, nem tudom, hogy félnem kellene, vagy csak a véletlen. Minden esetre eddig nem bánom. Mikor látom, hogy a srác, akivel eddig beszélgetett elvitt egy srác, felbátorodom. A srác, akivel beszélt, biztosan egy barátja lehet, róla süt, hogy meleg. Na, de a férfiról nem. A motoros igenis heteronak néz ki, főleg miután csak zavartan nevetett a barátján.
Elindulok felé. És ha meleg? Nem lenne jó ötlet beégni. Nem állok meg előtte, a folyosó fele megyek, ahol a mosdó van. Tudom, hogy észrevett. A mosdó szerencsére tiszta. Nem is járnánk ide, ha nem egy normális hely lenne. A tükörbe ellenőrzöm magam, de semmi különlegesség. Szőke göndör hajam szokás szerint vállamra omlik, fekete ujjatlan felsőm rám tapad, csőfarmerom is majd van a magassarkú amit Gracietől loptam, illetve vettem kölcsön. Hideg vizet engedve mosom meg a kezem. Nyugalom, jól nézel ki - biztatom magam gondolatba. Kilépek a mosdóból és vissza indulok a pult mellé. A motoros férfi ránt vissza a folyosóra.
- Kislány, két éjjel két buli? - ragadja meg a karom és állít magával szembe.
- Elnézést, elengedne? - kissé kellemetlenül érzem magam, így, hogy keze az én karomon van. Kaján vigyorra húzódnak, amúgy tökéletes rózsaszín ajkai.
- Nem szándékoztam. Inkább gyere - kezét levezeti kézfejemhez és rákulcsolja ujjait és úgy húz maga után. Megijedek, még se kerüli el figyelmemet, hogy milyen lágyan fogja a kezem. Sora és Aaron előtt állunk meg.
- Elnézést, elrabolnám a hölgyet. Ígérem, még ma hazaviszem - ártatlan mosolyt eresztve meg néz rájuk. Jóval idősebbnek tűnik a testvéreimnél, mégis úgy áll ott, akár mintha a szüleim előtt tenné. Aaron alaposan végig méri, Sora pedig csak mosolyogva legyint.
- Akár holnap is lehet.
- Sora! - szólok rá élesen. A férfi ismét maga után kezd húzni. Egy sötétkék motor mellett állunk meg. - Én erre fel nem szállok - mutatok a kissé nagy járműre. Nevetve engedi el a kezem és ül fel, majd mikor látja, hogy nem mozdulok félig felvont szemöldökkel néz rám.
- Soha nem ültél még motoron, igaz? - ajkamba harapva bólintok. - Csak szállj fel.
- Miért tenném?
- Kislány nem foglak megerőszakolni sem megölni - neveti el magát fejét kissé hátra vetve. Megmosolyogtató volt, mégis magamba fojtottam. - Figyelj, tőlem gyalogolhatunk is, de ahogy elnézem fázni, fogsz, és motorral hamarabb megjárjuk.
- Már most érzem, hogy nem fogom kedvelni magát. Se a motorját. Különben is, lehet vagy harminc éves, nem akar beszerezni egy kocsit? - idegesen motyogva szállok mögé. Nem különösebben a férfi irritál, csak a helyzet.
- Ne mérgelődj már - nevet rajtam. Megragadja kezeim és dereka köré kulcsolja. - Csak, hogy le ne ess - azonnal megszeppenve elhallgatok, hiszen tökéletesen érzem az inge alatt a kockás hasát. Beindítja a motort és elindul. Az igazat megvallva jó volt. A szél a hajamba kapott és a hűvös levegő is jobban érintett meg mindenhol. Mosolyogva néztem, ahogy a város fényei suhannak el mellettünk. Végül egy cukrászda mellett parkolt le. Lekaptam róla kezeimet és én is gyorsan leszálltam a motorról. Kérdőn pillantva néztem rá, ahogy ő is leszáll. Ártatlan mosollyal néz le rám, nagyon alacsony vagyok hozzá képest. Megragadja ismét a kezem és maga után kezd el húzni, be a cukrászdába. Kér magának és nekem is egy süteményt, majd nekem teát, magának pedig egy ásványvizet. Mindenből a kedvencemet kérte. Mivel önszántamból nem lennék itt, most is a kezemnél fogva vezet egy asztalhoz és ülünk le. Úgy csinál, mintha bármelyik percbe elfuthatnék.
- Elengedne? - vonom fel a szemöldököm, ahogy mellettem ülve egy boxba még mindig fogja a kezem.
- Na, és ha elfutsz? - vonja fel szemöldökét mosolyogva.
- Maga szerint ezekbe tudok futni? - mutatok a lábaimon lévő magassarkúkra.
- Igaz - bólint, de még mindig nem enged el.
- Na, jó elég. Elnézést, de ha már így elrángat, egy kis teret kérek - rántom ki kezem az övéből és arrébb ülök..eléggé. Megkönnyebbülten fújom ki a levegőt. Sokkal kellemesebb. - Tudja, nem kell úgy elkérni a testvéreimtől, mintha a szüleim lennének.
- Persze, hogy nem - mosolyog rám. Egyszerre irritál, és teperném le itt helybe. - Szóval a testvéreid, hm? Mennyi idős vagy?
- Mégis miért kéne magának mondanom bármit is? - vonom össze a szemöldököm gyanakvóan, de válaszra már nincs lehetősége, egy pincér kihozza a süteményeket, majd mikor mellém jön, diszkréten a kezembe nyom egy papírt. Csodálkozva és elégedetten veszem tudomásul, hogy a férfi idegesen nézi a papírt.
- Az mi?
- Egy papír - vonok vállat, majd szét nyitom. Ajkaimra mosolyra húzódnak.
- Add ide - mondja határozottan, illetve inkább parancsol. Csak megrázom a fejem. - Kislány, add ide! - szól idegesen, majd kiakarja kapni a kezemből, de én eltartom. Addig kapálózik, míg végül sikerül elvennie, én pedig nevetésemet visszafojtva várom, hogy reagál. Az asztalra könyökölök, államat tenyereimbe támasztom meg. Mikor meglátom, döbbent arcát elnevetem magam hangosan. A papír neki szólt. Egy név és egy telefonszám.
- Ez igazán..érdekes - vörösödik el. Hangosan nevetek, ez az arckifejezés mindent megért.
- Na, és felhívja?
- Nem, dehogyis! - rázza a fejét hevesen.
- Talán van már barátja?
- Nem vagyok meleg. Mégis miből gondolod ezt? - értetlenkedik.
- Egy meleg bárba volt az előbb, feltűnt ugye? - vonom fel az egyik szemöldököm.
- Szeretnéd, hogy bebizonyítsam mennyire is vagyok hetero? - mosolyodik el, én pedig ajkamba harapok, hogy ne mondjak rá rögtön igent.
- Köszönöm, nem - rázom a fejem és inkább a süteményemnek szentelem a figyelmem.
- Egy barátom kísértem el - szólal meg nem sokkal később.
- Sejtettem - bólintok, majd a teámba kortyolok.
- Na, és te? Talán a testvéred meleg?
- Mi? Aaron? Dehogy - mosolygok. Még a gondolat is abszurd.
- Hogy is hívják a húgod? Sora igaz? - bólintok. - Az a Soraya becézése azt hiszem. Gyönyörű név, arab eredetű. Mondjuk legtöbbször Sorynak becézik.
- Igen, anyu és a barátja úgy hívják - bólogatok. - Én többnyire Rayanak. A férje az egészet kimondja, szerinte olyan szép név, hogy kár lenne rövidíteni. - megforgatom a szemeimet. Annyira nyálasak tudnak lenni.
- Nem bírod a srácot?
- A házasságot nem bírom. Sose mennék férjhez - megborzongok a gondolattól is már, hogy férjhez kelljen egyszer mennem. Tekintetem az asztalon lévő kezére téved.
- Pedig a házasság jó dolog. Ha ahhoz mész, akit szeretsz.
- Magán se látok gyűrűt. Ennyire hinne mégis a házasságban? - mosolyra húzódnak ajkai.
- Egyszer volt már egy menyasszonyom. Mondjuk úgy, hogy ő nem nekem való volt - mosolyog, de csak ajkai. Szemei ugyan úgy komorak.