11.rész - Estély

Gracie Payne

- Kicsim, tudnál segíteni Bennek? Nekem sietnem kell - anyu sietett el mellettem, én pedig csak néztem ki a fejemből. Most értem be a céghez, és csupán pár órája keltem fel. De már délután egy van. Nem számítottam rá, hogy ilyen hamar csinálnom kell valamit. Bár nem dolgozom itt, mégis mindig segítek, ha tudok, mert élvezem. Na meg persze, így fizetik a szüleim az egyetemet.

- Neked nem órán kéne ülnöd? - Ben felvont szemöldökkel nézett rám, mikor bemegyek hozzá az irodába. Ő volt a jobb keze anyunak, így elég hamar kapott irodát is és nem csak egy rohangáló asszisztens fiú.

- De, viszont semmi kedvem menni - közelebb mentem eközben és mögé lépve nyakát karoltam át. - gondoltam inkább meglátogatom az én csodás barátomat - nyakába pusziltam, amire azonnal megfordult székével. Ölébe ültem, de hamar felállított.

- Menj be az óráidra, rendben? Jobb, ha tanulsz, és a szüleid fizetik is - kezeimet megfogta, miközben ő is felállt és egy-egy puszit adott rájuk. Sóhajtottam, nem terveztem, hogy ma bemegyek az egyetemre.

- Rendben.

- Később elmegyek érted.

- Nem szükséges - mikor ezt mondtam felvont szemöldökkel nézett rám. - Az estére készülök, tudod beszéltük, hogy anyu helyett én jelenek meg, mert ő New Yorkba megy apuval egy bemutatóra.

- Igen, rémlik, hogy az este mondtad. Holnap látlak?

- Ha nem dolgozok, akkor igen. Nem akarok túl kimerült lenni majd.

- Oké - halvány mosolyt eresztett meg és rövid csókot adott számra.

Valóban az egyetem felé kezdtem menni, csak egy óráról maradtam le. Marketing-kereskedelemre mentem be, amit unottan ültem végig. Mikor táskámat felkaptam és egy újabb előadásra készültem menni, észre vettem, hogy ismerős arc jött velem szembe. Egy másik sráccal beszélgetett, én pedig reménykedtem, hogy nem vett észre vagy ismert fel. Na, jó a második kevésbé esélyes. Fejemet nem hajtottam le, az túl feltűnő lett volna. Szóval csak reménykedtem, hogy beszélgető partnere eléggé leköti figyelmét. Elhaladt körülbelül egy méterrel arrébb tőlem és hallottam, ahogy utánam fütyültek. Próbáltam visszafojtani a feltörő dühömet, sose szerettem, ha ilyen alpári dolgot csinálnak, szerintem ez sértő hiába szánják, úgy mond dicséretnek.

- Hé - hallottam meg a hangját. Francba. Nem álltam meg, megye tovább. - Gracie - visszasietett hozzám és előttem állt meg így kénytelen voltam megállni. Kelletlenül álltam előtte, legszívesebben felpofoznám.

- Oh, Szia, Aaron észre sem vettelek - bájosan mosolyogtam majd kikerültem és tovább haladtam. Tovább jött mellettem.

- Figyelj, sajnálom, nem tudnánk beszélni valahol?

- Most is azt tesszük - nem néztem rá egy pillanatra sem.

-Akkor az óráid után. Szeretném megmagyarázni – megálltam az ajtó előtt és ő is velem szembe megállt. Kérlelően nézett rám, mire sóhajtottam egy nagyot.

- Jól van - forgattam szemeimet és ott hagytam őt. Leültem egy székbe és csak meredtem magam elé. Nem értem mit akar megmagyarázni. Egy ideje nem találkoztunk, illetve a majdnem csók eset óta. Gondolom ő minden második lányt az ágyába vitt én pedig Bennel jól megvoltam. Elmondhattam magamról, hogy komolyan gondoltam egy kapcsolatot. Nem történt még ilyen. Igyekeztem jól csinálni. Az órára nem nagyon tudtam koncentrálni, így elég hamar elérkezett a vége. Eszem ágában sem volt beszélni Aaronnal, hamar el is tűntem onnan. Még pár órát végig ültem és szerencsémre, többször nem futottam össze vele. Elsőnek nem haza indultam, hanem egy szalonba. Kis ideig várakoztam, addig a telefonommal lefoglaltam magam.

- Gracie te jössz - szólt a lány, akihez jönni szoktam, ilyen alkalmakkor. Mosolyogva álltam fel és mentem a székhez, amibe beleültem. - Milyen alkalomra? - a tükörből nézett rám.

- Jótékonysági. Anyu helyett jelenek meg.

- A ruhád?

- Ezüst, csillogó. A hátánál mélyebb a kivágás - mosolyogtam fel rá. Imádtam a ruhámat, bár még csak egyszer volt rajtam.

- Rendben. Szerintem elég lesz, ha begöndörítem a hajad. Nem kell feltűzni, a kivágás miatt. - bólintottam, miközben ő a hajamba túrt, úgy játszadozva a gondolattal, hogy mit tudna még csinálni. Elkezdte göndöríteni egyenes hajamat, miközben beszélgettünk. Röpke negyed óra alatt megvolt. Egy másik terembe mentünk, ahol megcsinálta a sminkemet. Mikor megnéztem, meg voltam elégedve a munkájával, mint mindig. Csodás lett a sminkem, tökéletesen illett a ruhámhoz.

Jó kedvűen léptem ki a szalonból. Haza fele kezdtem menni, most is gyalog. Néha jobban szeretek gyalogolni, mint kocsival menni. Délután négy volt már így elkezdtem készülődni, amikor haza értem. Davi nem volt otthon, azt hiszem dolgozott éppen. Sora is az egyetemen töltötte a napját, szóval ő se nagyon ért rá. Nyugodtan kezdtem készülődni, mivel a sminkem és a hajam már meg volt. Egy órám volt még, ötkor jött értem a kocsi, amihez anyu ragaszkodott én pedig nem ellenkeztem. Nem volt túl hosszú a ruhám, de szerencsére nem is volt elvárva. A kocsiba még a kis táskámban ellenőriztem, hogy meg van e minden. Telefon, pénz, és rúzs. Más nem is fért volna el benne. Mikor megállt az autó kinyitották nekem az ajtót és egy férfi ki is segített. Mosolyogva köszöntem meg és továbbra is mosollyal ajkaimon fordultam a fotósok felé. Hallottam, ahogy tesznek fel kérdéseket, például hol van anyu, vagy kicsoda Ben és tervezzük e a házasságot. Alig pár hete jártunk, nem vagyunk megőrülve. A kérdésekre inkább nem is figyeltem és mikor kellő képmennyiséget engedtem a fotósoknak bementem a terembe. Fekete szövet kabátomat odaadtam az idősebb nőnek, aki feltette egy vállfára és címkét tett rá Payne névre. Bementem a nagy terembe, ahol többen voltak. Ismerős alakok is feltűntek, akiket anyun keresztül ismertem meg, és volt, akit nem csak miatta. Például Harald. Egy könyv dedikáltatáson voltam, amikor találkoztam vele. Később tudtam csak meg, hogy egy híres svéd fotóssal találkoztam ott.

- Szia, édes! - öleléssel köszönt Harald. Mosolyogva csimpaszkodtam nyakába.

- Rég láttalak Har! - elengedtem, ő pedig rögtön a mellette álló lány derekát karolta át.

- Hadd mutassam be életem értelmét - a lány erre a mondatra elpirult, és kis mosollyal nézett fel barátja arcára. - Gracie ő Freya, édes ő Gracie. Egy tehetséges divattervező.

- Igazából az anyám az, én inkább csak besegítek.

- Ugyan. - Harald leintett csupán. Freyaval kezet fogtunk és beszélgettünk egy kicsit. Haraldal is és megbeszéltünk egy fotózást, amin Freya és én leszünk. Szeretné, ha a barátnője megpróbálná a modellkedést, de ő egyedül nem vállalná be. Ahhoz túl szégyenlős. Egyébként óvónőként dolgozik, Harald a kisöccséért ment, amikor először találkoztak. Azután valami oknál fogva egyre többször ő ment a kissrácért. Nem volt nehéz kitalálni, hogy miért.

Sokat beszélgettem velük, jó társaság voltak. Ismerős, nagyon is ismerős ember ragadott el tőlük.

- Szia szívem! - ragadt ölelésébe Davi anyja, Nina.

- Szia - nevettem, ahogy magához szorongat. - Nem is mondta anyu, hogy itt lesztek.

- Hát én sem tudtam - motyogta Zayn mellette. Nina csak a szemeit forgatta.

- Annyit morog - legyintett egyet. - Az utolsó pillanatba jutott eszembe, teljesen kiment a fejemből.

- Áh, értem - bólogattam mosolyogva. Szeretek Nináékkal beszélgetni, olyan fiatalosak. Az igazat megvallva, anyu és a régi barátai mind nagyon lazák és fiatalosak. Talán apu a legkomolyabb vagy Zayn. - Eleanorék is jöttek? - Eleanor és Louis túlságosan hasonlítanak. Anyu mindig ezt mondja, de nem nagy felfedezés erre magamtól is rájöttem. Sőt még a lányuk is nagyon jó fej, bár nálam fiatalabb.

- Igen, azt hiszem mintha láttam volna valahol Norat is - vagyis a lányukat. Ezek szerint a szülei is biztosan jöttek. - Niall és Mesi is itt van..valahol. Mondta Mesi, hogy jönnek, de még nem futottunk össze velük. - én csak bólogattam miszerint értem. Nina néha sokat tud fecsegni, mint mind kettő lánya. Főként Sora.

- Davi?

- Isten tudja, merre van az a lány - emelte égnek a szemeit, mire elnevettem magam.

- Mostanában én sem tudom. Nem sokat vagyunk otthon. - bár amíg én vagy anyunál vagyok vagy a kávézóba, esetleg egyetem vagy Bennél addig ő neki csak a kávézó van. Egészen biztos van valami pasi is ebbe, különben hol máshol lenne.

- Ha jól emlékszem te se voltál valami otthonülős - karolta át Zayn Nina derekát. Nina felnézett rá, szemei csillogtak ajkai mosolyra húzódtak. Látni Nina szemében a szenvedélyt és, ahogy Zayn szájára néz észrevenni a vágyat a csókja iránt. Aranyosak együtt.

- Sora és Aaron jött - pillantott rám Zayn mosolyogva. Bólintva vettem a lapot, miszerint lépjek. Arrébb mentem egy kicsit és mikor megfordultam ajkaik összeértek. Magamban mosolyogva sétáltam még egy kicsit távolabb. Léptem még egyet, amikor majd nem felestem, de egy kar megtartott.

- Óvatosan! - mikor megismertem a hangját rögtön idegesség fogott el.

- Kösz - motyogtam halkan. Már készülnék elmenni tőle, de megragadta a kezem.

- Nem vártál meg az egyetemen.

- Van ez így - vontam meg a vállam nem törődőm módra.

- Beszéljünk most! - csuklómnál fogva rántott le, egyenesen egy székre. Unottan könyököltem az asztalra és vártam, hogy mivel magyarázza ki magát Aaron.

- Bocsánatot szeretnék kérni a múltkoriért. Azzal a lánnyal, két héttel előtte találkozgattam, de ő többet képzelt a dologba. - már nyitottam volna a szám, hogy ne kenje a lányra, amikor belém folytotta a szót. - Tudom, nem mentség, de esküszöm nem akartam tőle semmit.

- Miért higyjem el? - összeszűkített szemekkel néztem rá, hát, ha látom a hazugságnak egy kis jelét is. De kék szemein, gödröcskés mosolyán és homlokába hulló haján kívül semmit nem láttam.

- Tudom, hogy együtt vagy azzal a kinyalt gyerekkel - forgatta szemeit. Visszatért a régi Aaron. - de ha az estét velem töltenéd, elhinnéd, hogy valóban így van és sajnálom a múltkorit. - Már felakartam állni felháborodva, amikor észrevette, hogy valami nem stimmel mondandójába. - Úgy értem itt a rendezvényen és később egy pizza mellett vagy, amit szeretnél. Nem más. - bólintottam, aztán folytatta, kaján mosollyal arcán. - Csak ha akarsz.

- Elviselhetetlen vagy te és az ilyen szövegeid. Szerinted tíz percnél többet kibírok veled? - karjaimat összefontam magam előtt és úgy néztem rá felvont szemöldökkel.

- Egészen biztos - nevetett és eközben elemelt két pezsgős poharat egy tálcáról. Elfogadom és beleiszok. Nos, sikerült bebizonyítania, hogy jó társaság és nem olyan bunkó, mint gondoltam. Persze, meg van az az érdekes személyisége, de nem olyan rossz. Sokat nevettem vele, már a hasam is fájt és egy kicsit sem érdekelt, hogy megnéznek az ott lévők, vagy ferde szemmel néznének hangos nevetésem miatt. Aaron rettenetesen szeret másokat kritizálni, de ezt a két lány testvérétől tanulhatta el. Bár saját magával szemben is igen kritikus. Na, nem mintha ilyesmikről beszéltünk volna, ez csak egy apró észrevétel volt. Nem volt komolyabb témánk, inkább lazák, és amiken nevethettem. Jó napjaim voltak mégis ettől a rengeteg nevetéstől, mintha hetek óta tartó kínzó gyötrelem szabadult volna fel belőlem. Nina mosolyogva intett egyszer, amikor egy-egy muffint vitt el az asztaluktól Aaron. Akkor értetlenül néztem rá, most komolyan azt hitte, hogy elég lesz egy muffin? Visszamentem Nináék asztalához, kedvesen köszöntem majd egy kisebb tányért megpakoltam és úgy mentem vissza a mi asztalunkhoz, amit kisajátítottunk egész este. Neki is nagy az étvágya, mint nekem szóval nem volt ellenére. A pezsgő is gyorsan fogyott így előkerültek olyan történetek, mint, hogy Sora egyszer sírva toporzékolt a plázában, amikor öt évesek voltak és ő ettől úgy megijedt, hogy bepisilt. Vagy, amikor engem hátulról megdobta egy gumilabdával és arccal a sárba estem, körülbelül hat éves lehettem.

- Lassan kezd mindenki eltűnni - nézett körül a nagy teremben.

- Nekem is mennem kéne. - álltam fel és végig simítok ruhámon. A székből nézett fel rám, tenyerébe támasztott fejjel. Kék szemeivel vizslatott és ajkain apró alig látható mosoly bujkált. - Nincs kedved jönni? Szavadon foglak és folytathatnánk ezt a kiengesztelést - ártatlanul mosolyogtam, tényleg semmi többet nem képzeltem a dologba, mégis neki láttam a szemeiben azt a csillanást.

- Dehogynem - állt fel azonnal. Még Nináéktól elköszönünk, majd beszállunk a már előkészített kocsiba. A sofőrnek anyuék címét adom meg, otthon nincs senki így nem lesz senki, aki zavarna.

- Liamékhez megyünk?

- Igen. Elutaztak New Yorkba, szóval nincs otthon senki, Pamacson kívül. - mosolyogva kerestem elő a kulcsot a házhoz.

- Pamacs? - értetlen hangjára felkaptam rá a fejem.

- Remélem, jól kijössz a kutyákkal. - amikor megérkeztünk hozzánk a kapunál beütöttem a kódot majd bent pár lépcsőt megmászva az ajtót kulcsommal nyitottam ki. Kikapcsoltam a riasztót és utána mehettünk is be. Pamacs körmeinek halk és gyors kopogása hallatszott a fa padlón, majd megjelent ő is. Kis csivavámat mosolyogva köszöntöttem és felemeltem. Babusgatni kezdtem, amit Aaron megrökönyödve figyelt.

- Jézusom, ez egy kis patkány - mutatott Pamacsra, mire ráütöttem az ujjára.

- Ő a világ legaranyosabb kutyája, hagyd békén - mondtam majd leraktam a földre. A konyhába sétálunk, magassarkúm kopog a fapadlón.
- Kérsz valamit? Ahogy elnézem, anyuék a napokba tartottak nagy bevásárlást – mosolyodtam el. Aaron közben felmászott az amerikai stílusú L alakú pult másik oldalán egy székre.
- Inni - bólintott egyet. Utánoztam mozdulatát és körül nézek mi az, amit inni adhathatok. Végül egy fehér bor mellett döntöttem, nekem az a kedvencem, remélem, neki sem lesz ellenére. Két talpas pohárba töltöttem az italt és az egyiket elé toltam. Megkerültem a pultot és mellé ültek, lábaimat keresztbe tettem.
- Mire koccintsünk? - arcán huncut, kisfiús mosoly jelent meg, ahogy felemelte saját poharát.
- Az új esélyedre - tartottam felé a poharam, és szemeibe néztem mosolyogva. Megcsillantak szemei majd poharainkat összekoccintottuk. Hamar lehúztuk az első pohárral, a másodikkal és a harmadikkal is. Még mindig rengeteget beszéltünk, nevettünk és ittunk.
- Hajnali kettő van - pillantottam telefonomra, ami a pulton hever. 

- Lehet mennem, kéne - mondta, még sem mozdult, csak szemeimbe nézett.

- Ittál, nem lenne szabad elengedjelek így - rázom meg a fejemet. Újra beszélgetni kezdtünk, de

Telefonom pittyegése megzavart és megnéztem. Davi írt, ami hajnalban meglepő. Vissza is írtam neki, de közben nem hagytam figyelmen kívül, hogy Aaron keze combom fedetlen részére vándorolt. Egyre feljebb haladt, mire már mélyebb lélegzetet vettem.
- Mit csinálsz? - kérdeztem halkan, felvont szemöldökkel nézve rá. Alsó ajkába harapott és elhúzta kezét.
- Semmit - rázta meg a fejét.
- Fent van egy vendégszoba, ott lefeküdhetsz - álltam fel hirtelen. Elkapott a szédülés a kicsit sok bortól, de végül megálltam a lábaimon. Az emeletre követett, ahol bementem egy szobába ő pedig oda is követett.
- Megfelel?
- Persze - bólintott körbe nézve, és leült a fehér ágyneművel betakart ágyra. Alaposan végig mérem őt, míg ő a szobát tanulmányozza. Kezein, amiken támaszkodik, látszanak az erek, felső karján kis izma is látszik. Izmos háta, most meggörnyedt, ahogy ült. Ajkai kissé elnyíltak egymástól, ahogy vette a levegőt, kék szemei pedig körbe pásztázta a szobát. Sötét barna hajába beletúrt most, ami így kissé kócossá vállt. Mély levegőt vettem. Ahogy néztem őt és az estére gondoltam minden olyan jónak tűnt és ő maga vonzónak. Így a mai személyiséget megismerve egészen más.
- Rendben leszel? - léptem közelebb pár lépést hozzá.
- Inkább, én kérdezném ezt - vonta fel egyik szemöldökét. Annyira megcsókolnám.
- Én, persze - nevettem el magam. 

- Nem is meséltél az egyetemről - jutott eszébe. Nevetnem kellett szemeibe villanó csillogástól.
- Késő van, majd egy másik alkalommal beszélünk róla. - Aranyos, hogy ennyire érdekelte, pedig már a fél életemet elmeséltem neki. Bólintott, egyet majd kissé hátradőlt karjain támaszkodva. Szemeivel továbbra is engem figyelt, tekintete, mintha felfalt volna. Vagy inkább levetkőztetett volna. Ajkain végig szántotta nyelvét, nekem pedig itt volt elég és ő ezt jól tudta.
- Annyira megfogom bánni ezt - motyogtam miközben hozzá igyekeztem. Kezeim közé fogtam arcát és hosszan és szenvedélyesen megcsókoltam. Az ő nagy kezei az én kis derekamon vannak, ujjait belemélyesztette bőrömbe. Alsó ajkába haraptam és azt kicsit meghúztam, amitől egy férfias morgás jött ki belőle. Hátrébb ereszkedett lassan én pedig követtem a mozdulatot. Tudtam, hogy megbánom majd másnap, de abban a pillanatban nem érdekelt semmi, csak a ruhámat lehámozó fiú.

10.rész - Babusgatás

Soraya Malik
- Szóval, mi van? - Allie értetlenül néz rám. Már bementem a házba és a kanapéra rogytam. Nem tudom, mit tegyek. Olyan fiatal vagyok még ehhez. Az sem biztos, hogy gyereket várok. - Hetek óta rosszul vagyok és láttad, hogy az a ruha nem jött rám.
- Oké, ez lehet csak egy kis betegség is vagy hízás - barátnőm teljesen megért tudja, hogy mennyire is nem akarok gyereket, ahogy ő se akar még. Ebben hasonlítunk.
- Nem tudom Allie - sóhajtok fel.
- Jelentkezz be egy orvoshoz. Biztosabb, mint egy teszt.
- Igen, igaz - bólogattam, de teljesen úgy tűntem, mint aki ott sincs gondolatban.
- Most nyugodj meg. Csinálok, egy teát aztán dumálunk meg minden - ő már úgy-ahogy megnyugodott, így engem is próbált. Cipőmből kibújtam és magam alá húztam a lábaim. A fekete kanapén ültem, és néztem a lehalkított tévét. Allie egy bögre meleg zöld teával tért vissza és letette elém a kis asztalra, amit meg köszöntem. Davi is folyton zöld teát iszik.
- Mi lesz? Úgy értem elég fiatal vagy még ehhez.
- Nem tudom. Felhívom az orvost holnap, utána meglátom - dörzsölöm meg arcomat.
- Akkor jobb, ha ezeket most elpakolom - folytott hangon mondja, majd megragadja az asztalon lévő piákat. Nem beszéltünk sokat, és film nézés közben a kanapén el is aludtam.
Másnap reggel összekaptam magam, Allie kölcsön adott egy kék laza blúzt és egy fehér nadrágot. Cipőmet a tegnapi fekete magassarkút vettem fel és a szokásos nem túl erős, de elég lényeges sminket is feltettem.
- Majd hívj, oké? - fogja meg Allie a kezem, és szemeimbe is mélyen belenéz. Mosolyt erőltetve bólintok. Sétálva indultam el, nem volt kedvem taxit fogni. Jobbnak éreztem, ha kiszellőztetem a fejem egy kicsit.
Szóval, ha terhes vagyok..egy gyerek. Egy gyerek és én. Ez nagyon érdekesnek néz ki gondolatban. Szeretem a gyerekeket, főleg az én kis hercegnőmet, Peter bácsi, vagyis a nagybátyám lányát. Most is hozzájuk igyekszek, egy előszülinapra, amire elméletileg Aaron és anyu is jön. Davival és Zaynnel nem tudom mi a helyzet, na meg Harry. Hiszen, amit tegnap láttam az eléggé arra mutat, hogy valami van közöttük. Hiszen csókolóztak, persze, hogy van valami.
Sóhajtva nyúlok a zsebembe csörgő telefonomért. Gracie az. Mély levegő. Erőt veszek magamon és még egy mosolyt is magamra erőltetek, mintha itt lenne.
- Szia csajszi! - köszönöm bele, mintha vidám lennék. Gracie csak felnyög megjátszott pörgésem hallatán.
- Hallom, ahogy lépkedsz a magassarkúdban. Hova mész?
- Peter bácsiékhoz, szülinapozni, tudod a feleségének...
- Igen, igen tudom. Családi izé. De azt hiszem, van egy cikk, amit látnod kéne. Átküldöm, oké?
- Oké - értetlenül ráncolom a szemöldököm, mégis mi lehet az. Írtak már néhány érdekes cikket rólam is. Miután letettük megnyitottam és elkezdtem olvasni.
" A fiatal modell Soraya Malik egyre több titkot tartogat az emberek számára. Kiderült, hogy egykori fiúbanda tagja Zayn Malik az édesapja, aki tizenhét évvel ezelőtt titkos viszonyban volt Nina Weyble-vel. Ennek a következménye lett Soraya és az ikertestvére Aaron. Sorayat egyre többször láthatjuk újságokban, és nem sokára pedig egy Svéd téli kollekción is részt vesz. Férjével terveznek elutazni, aki erre az időszakra elhagyja az éttermét és kávézóját.
Viszont megdöbbentő dolgot fedeztünk fel. Sorayanak gömbölyödik a pocakja. Nagyon úgy néz ki, hogy a fiatal modell lány pár hónap házas élet után elmerülnek a családalapítás terveiben is. Több kép is készült, ami jól látszik, hogy Sorayanak igenis van egy kis pocakja. Még nem beszéltünk erről vele, de már készülünk vele egy interjúra. "

Mi a franc? Ez mégis mi? Jézusom. Ez nem lehet. Hogy fordulhatott elő, hogy ők észrevették a hasam, ha még én is csak most kezdek abban egyre jobban biztosabb lenni, hogy terhes vagyok? Lehet csak jó pletykának szánták, de erre most ráéreztek.
- Ez mi? - szólok a telefonba, amikor Graciet visszahívom.
- Ne tudd meg, hogy felidegesítette anyut. Tudod, mennyire utálják a pletykára épülő cikkeket. - Aha - motyogom halkan. - Nem értem miért gondolják ezt.
- Hát, a hasad a képeket valóban olyan, mintha terhes lennél...
- De nem vagyok az - szólok közbe. Annyira idegesít ez a helyzet. Nem akarok még senkinek se szólni, amíg nem vagyok biztos bármiben is.
- Tudom. Én tudom, de aki a cikket írta az nem. - Ezután nem nagyon beszéltünk ő letette, az egyetemre kellett mennie, én pedig lassan megérkeztem Peter bácsiékhoz.
Telefonomon azonnal megkerestem egy magán nőgyógyász telefonszámát. Nem akartam még több pletykát, ha valaki meglátna egy kórházban.
- Jó napot, John Marks rendelője. Miben segíthetek? - fiatal női hang szól bele. Mély levegőt veszek és bele kezdek.
- Jó napot, Soraya Malik vagyok, és egy időpontot szeretnék kérni.
- Rendben - hallom, ahogy egy számítógép billentyűin pötyög. - Két hét múlva megfelel?
- Persze, köszönöm!
- További szép napot, viszhal! - mondja majd miután én is elköszönök, leteszi. Oké, rendben vagyok, két hét és biztosra megtudok mindent.
Lekanyarodok jobbra és a járdán felsétálva elérek Peter bácsiék háza elé. Fellépkedek, a lépcsőkön majd megnyomom a csengőt. Pillanatokkal később kinyílik az ajtó, de nem látok senkit. Lejjebb nézek és ajkaim mosolyra húzódnak. Unokatestvérem áll ott, szőke haja két copfba van, citromsárga ruhája szélét gyűrkölészi, megmutatva rajta lévő fehér harisnyáját.
- Szia - köszönök kedvesen mosolyogva. Leguggolok, elé ő pedig nyakamba mászik. Pösze beszédjét alig hallom, ahogy nyakamba kezd beszélni.
- Játszol velem? Senki sem akar játszani velem - durcás arcot vágva néz rám, amitől elnevetem magam.
- Persze, hogy játszom Hercegnő - felállok kezemben fogva őt is, és belépve becsukom magam után az ajtót. Cipőmet leveszem és felveszem a már előkészített rózsaszín mamuszt. Lerakom a kis hercegnőmet, Claryt, hogy letudjam venni a kabátomat. Clary beszalad a nappaliba, addig én is felakasztom a kabátomat és táskámat ott hagyom a fehér komódon. Utána megyek, de Clary máris a tévére tapad, amiben valami hercegnős mese ment. Észre sem vesz már, így a konyhába megyek, ahonnan jönnek a hangok, illetve az ebédlőbe. Az asztal körül ül Peter bácsi, a felesége és még a fiúk, aki most is telefonját nyomkodta. Anyu is ott van és unokahúgát tartja kezeiben, mellette Zayn áhítattal nézi az alig másfél éves kislányt. Látom tekintetében a vágyódást. Rajtunk kívül nincs gyereke, anyu után nem volt komolyabb kapcsolata. Nekem, nekünk nem volt a gyerekkorunk része, nem volt meg neki az az öröm, amikor elsőnek tarthatta a kezében az újszülött gyermekét, vagy az első léptek, első szó. Ezek kimaradtak eddigi életében és őszintén nem lepődnék meg, ha anyuval elgondolkodnának egy újabb gyereken. Igen, persze nagyon szuper, hogy velünk van, de biztos hiányzik neki az, hogy babusgathassa a gyerekét.
Peter bácsi felém kapja tekintetét és barna szemei felcsillannak. Mindig is jó volt a kapcsolatunk.
- Haza tért a mi kis csatangoló modellünk? - kitárt karjai közé megyek és megölelem. Az esküvő óta vele sem találkoztam. Amikor haza értem a nászúrtól majd később egy divatbemutatóról, akkor ők utaztak el kicsit kikapcsolódni.
- Szia, Peter bácsi - kuncogok rajta. Szeret hencegni azzal, hogy modell lettem. Oldalra nézek anyuékra, és Zayn, illetve apám szemeiben kis féltékenységet veszek észre. Mielőtt leülök Daniel, Peter legidősebb gyerekével szemben, lehajolok anyunak és Zaynnek is adni egy-egy puszit. Az utóbbinál kicsit időzök egy öleléssel is, érzem, hogy jól esik neki. Mikor ránézek, látom, hogy tudja, hogy észrevettem azt, hogy hiányolja a kisgyereket az életéből. Eléggé hasonlítunk, nagyon sokszor észreveszünk egymáson dolgokat. Davi is így van vele néhány dologban, nem úgy bánik vele, mintha mostoha lánya lenne. Sokkal inkább saját lányaként bánik vele is.
Odaadtam az ajándékot Peter bácsi feleségét, ami egy ezüst-kék karkötő volt. Tetszett neki, de ezt tudtam, hogy így lesz. Daniellel szemben leültem, anyu mellé és elvettem egy süteményt a tálcáról. Ennem kell, még ha igazából semmit sem kívánok.
Nincs egyéb kívánságom, csak, hogy haza mehessek és vehessek egy jó meleg fürdőt, egy pohár bor kíséretében. Utána pedig, hogy Alek mellé bújjak és aludhassak a karjaiban. Igen, ez elég nyálasan hangzik, Davi valószínűleg öklendezést játszana miattam, de én ilyen vagyok. Szeretem Aleket és ezt nm félek kimondani, vagy bármilyen lehető módon bizonyítani, ahogy ő sem. Gracie is hasonló hozzám, bár ő sokkal kevésbé viseli el.
Egyszer csak Daniel felnéz a telefonjából. Meglepő, fél órája vagyok itt és eddig egyszer sem tette. Most viszont felnézett, egyenesen rám. A nálam alig kettő évvel fiatalabb fiú felvont szemöldökkel néz rám, amolyan "ez most komoly?" Nézéssel. Rossz érzésem van, de nem értem mi történt, amiért így néz. Értetlen fejjel nézek rá, mire kissé megrázza a kezében a telefont. Zsebembe nyúlok és kiveszem a sajátom, látom, hogy ő is átküldte a linket, amit Gracie is. Ajkamba harapok, és újra rá nézek. Csak halványan megrázom a fejem, azt megpróbálva beadni, hogy nem igaz a cikk. Szemeit forgatja és visszanéz a telefonjára. Tehát nem hiszi el. Ezt nevezik nálunk kommunikálásnak. Végül is megbeszéltük, ha úgy nézzük. Bár elég érdekesen, de megbeszéltük.
- Kicsim, megfognád Lucyt? - anyu szólal meg, de mielőtt reagálnék a kisbaba már a kezemben is van. Elkerekedett szemekkel nézek. Mivan? Ne, már. Szeretem a kisgyerekeket, imádom őket. De egy kisbabával még nem nagyon volt dolgom. Fogom Lucyt, hogy még véletlen se ejtsem el. Kis szemeivel, amik kéken világítanak, mint a legtöbb embernek a családban engem vizslat. Eltudom képzelni, mit lát az én Zayntől örökölt barna szemeimben. Riadtságot egészen biztosan.
- Szerintem becsinált a húgi - ördögi mosollyal néz rám Daniel. Összeszűkített szemekkel nézek rá, tökéletesen élvezi a szerencsétlen helyzetem.
- Za...Apa, nem élsz a lehetőséggel, hogy bepótold, amit nem tudtál eddig? - reménykedve nézek rá, de látom tekintetében ugyan azt, amit én érzek. Valószínűleg ugyan azt árulja el a szemünk, arcunk. Riadtságot.
- Nem, gyakorolj inkább te nyugodtan - int egyet és inkább Peter felé fordul és beszélgetni kezd vele, csak, hogy még véletlen se tudjam rávenni. Danielre nézek, de ő csak a fejét rázza. Sóhajtva kelek fel a kislánnyal a kezemben és megyek a kicsi szobájába, ahol rendbe teszem.
- Jézusom Lucy, mégis ezt, hogy hoztad össze? - fintorogva nézem a nagy pelust. Arcára nézek, de ő csak nevet. Hát, ő legalább nevet. Tisztába teszem, visszaigazítom rá a kis nadrágját és kezembe véve kimegyek vele. Egy tincsemet megfogja és nevetve belemártja ujjait a sötét fürtömbe. Nevetése hallatán elmosolyodom. Imádni való, ahogy nevet és nagy kék szemei is csillognak, mint minden kisgyereknek.
- Baromi aranyos vagy, tudod? - szólok halkan. Visszaülök vele az asztalhoz, és vissza sem adom anyunak, ahogy senkinek sem, amíg haza nem indulok. Órákig elbabusgattam Lucyt, szinte elvarázsolt. Szinte biztos lettem benne, hogy imádnám, ha ezt többször megkéne tennem, akár a sajátommal is. Mikor elindultam Peter bácsiéktól, anyuék még maradtak és engem pedig már kicsit sem zavart a terhesség gondolata.
Délután volt, amikor Davi is felhívott. Otthon volt és sütött, ami már magában meglepő volt. Jó kedve volt, nagyon is, de persze úgy tettem, mint aki nem látta őket. Majd elmondja, ha akarja. A lényeg, hogy tudom, rendes emberrel van. Mert bár Harry idősebb nála, tudom, hogy rendes. A telefonbeszélgetés alatt a háttérbe Gracie hangját is hallottam, de csak egyszer, aztán csak ajtó csapódást. Igen, ez Gracie és Davi féle távozás.
- Láttam a cikket, húgi - bár komoly akart lenni, a hangja mégis mosolygós volt.
- Nem tudnánk erről máskor beszélni? - kínosan kérdem, nem akarnék vele erről úgy beszélni, hogy még én sem vagyok biztos ebben az egészben, és hogy valószínűleg Harry is hallaná.
- Mikor?
- Esetleg ma? - eszem ágában sem volt ma kedvem találkozni, csupán kíváncsi voltam a válaszára. Valószínűleg az estét is a számára titokzatos férfival tölti majd.
- Izé, ma nem mert..Hát.. - akadozva mondja, én pedig elnevetem magam. Aztán belépek a házunk ajtaján.
- Tudom Davi. Harryvel vagy. Nyugalom, tartom a számat.
- Mi? Én nem vagyok Harryvel, nem értem miből gondolod ezt - ahogy befejezi felháborodottnak szánt mondatát a háttérből furcsa zajt hallok.
- Láttalak titeket tegnap. Majd beszélünk erről máskor. Üdvözlöm Styles-t! - mondom, majd kinyomom. A fürdőbe veszem az irányt, táskámat kabátommal együtt lerakom még az előszobában majd a szobánk mellett lévő fürdőbe megyek. A kádba elkezdem engedni a langyos vizet és fürdő habot is teszek bele, addig, amíg folyik a víz én is leveszem a ruháimat. Hajamat fejem tetején felkontyolom, majd mikor megtelik a kád és a hab is nagyobb, belemászok. Megkönnyebbül, sóhaj csúszik ki ajkaimon, érzem, ahogy ellágyulnak az izmaim a meleg víztől. Nem áztattam magam túl soká, amikor ajtó nyitódást hallok.
- Megjöttem Kicsim!