- Szóval Harry és te - kezdem mondatom és felvont szemöldökkel nézek rá. Sokkal magasabb vagyok, míg rajtam magassarkú van rajta pedig egy Vans. Amúgy se vagyunk ugyan akkorák, de így még inkább látszik a különbség.
- Hmm? - néz rám értetlenül.
- Együtt vagytok? - kérdezek rá kerek-perec.
- Dehogy - rázza a fejét hevesen. - Sokkal idősebb nálam, de ezt te is tudod, majdnem annyi idős, mint az apád. Ez azért meredek - magyaráz, úgy, mint aki ezt el is hiszi.
- Jól van, nyugalom - tartom fel a kezeim. - Ezt a kis előadást nem nekem kell leadnod. Tisztában vagyok vele, hogy ha szerelmes vagy nem érdekel, hogy hány éves.
- De nem vagyok szerelmes - emeli fel mutató ujját, végig szemeimbe nézve. Leintem és folytatom mondandóm.
- Emlékszel Lucyre? Tudod volt vele egy fotózásom abba a tini magazinba, amit Gracie mindig bújik. - bólint tudtomra adva, hogy tudja. - Na, ő huszonhárom éves és most összejött azzal a fotóssal tudod - csettintgetek gondolkodva, hátha eszembe jut a neve. - Na, mindegy, szóval egy negyven évessel. Tehát ne aggódj édesem, nem probléma, ha összejöttél Harryvel - szemeibe nézek mélyen, egyik kezemet a vállára teszem, hátha bizalmasabbnak érzi, és talán mesél pár szaftosabb részt is. De semmi. Tekintetéből nem bírok kiolvasni semmit, míg bólint egyet csak. Nem szólva semmit, indul meg az egyik bolt bejárata felé.
- Ne már, érzem, hogy valami történt - szólok utána hisztis hangon. Utálom, hogy nem tudok valamit. Érzem, hogy valamit titkol. Mikor utol érem már egy pár cipőt nézeget. Nagy sarkai vannak, pántos fekete szépség. Kérdőn néz rám és mutatja a cipőt.
- Neked? - kérdem a cipőre mutatva.
- Miért is ne - von vállat és újra a cipőt kezdi nézni.
- Istenem, végre megjött az ízlésed - vidáman tapsikolok, mire ő csak nevetve legyint.
- Keressünk egy hozzá való ruhát is - mondja, miközben elindul egy másik sorba. A koktél ruhákat nézegeti. Egészen új dolog ilyet látni. Oda megyek, ahol ő is nézegeti a ruhákat. Először egy egyszerű szabású kissé csillogós piros ruhát néztünk ki, de mikor felpróbálta nem állt olyan jól így hamar elvetettük az ötletet. Zöld és fekete is volt a felpróbáltak között. Végül egy kék ruha mellett döntöttünk. Csillogó szemekkel, mosolyogva nézte magát a tükörbe, ahogy végig simított a ruha anyagán.
- Ezt veszem meg - mondja majd kérdőn néz rám.
- Támogatom - bólogatok hevesen. Jó ízlése van a ruhákat illetően. Talán még azt is mondhatom, hogy Gracienek, Davinak és nekem ugyan olyan. Még ha Davi inkább az egyszerűbbeket is szereti. Miután kifizettük, folytattuk a plázában a nézelődést. Mikor meglátott egy vattacukor árust, azonnal odarángatott. Magának kért, majd kérdőn nézett rám.
- Most nem kívánom - rázom fejemet. Igazából még a hányinger is elkapott tőle. Davi értetlenül néz rám.
- Kiskorunk óta imádod a vattacukrot és sosem volt olyan, hogy nem kívánod. Ugye nem a fogyókúra miatt van ez?
- Dehogy is - nevetek fel. Ennyire nem veszem komolyan a fogyózást, csak szeretném megőrizni a mostani alkatom. De a vattacukor iránti undorom nem ezért van.
- Valamit titkolsz - gyanúsan méreget nővérem.
- Legalább nem vagy egyedül ebben - tárom szét karjaim.
- Ha a Harryre gondolsz, az igazat mondtam - sértődötten fordítja el fejét édessége irányába, ami már lassan elkészül.
- Ugyan - intem le. - Tagadhatatlanul látszik rajtatok, hogy valami van.
- Rólad meg süt, hogy valamit nem mondasz el - kapja rám tekintetét. Farkasszemet nézünk, majd megszólal a telefonja. Előkapja nadrágzsebéből és felveszi.
- Szia Gracie - szól bele a telefonba. - Várj, kihangosítalak, Sora is itt van.
- Csajok. Nem hiszitek el mi történt. - amíg Gracie mesélt arról, hogy összejött Bennel és ennek minden kis részletét mondta addig leültünk a plázában egy pizzeria elé. Davinak az illatokra megkordult a gyomra így rendelt is magának egy szelet pizzát, de nekem csak felfordult a gyomrom tőle. Érdekes, mert sosem volt még ilyen. A vattacukor és a pizza tartozik azok közé, amit sose utasítok vissza általában.
Délután kettő óra volt, amikor Davi elköszönt és el is rohant én pedig a fotó stúdió felé kezdtem menni. Sophia, vagyis Gracie anyja felajánlotta, hogy van a cégjének egy amolyan testvér-cég, ahol fotók készülnek ugyan úgy. Lehetnék ott is modell, de inkább maradok annál, ami a biztos, ahol már az elejétől kezdve vagyok. Vissza utasítottam Sophia Smith egy ajánlatát, és mégis azt mondta bármikor, ha szeretnék, még megkereshetem emiatt. Vagy jobb vagyok, mint gondolnám, vagy, mert a lánya az egyik legjobb barátnőm.
Befordulok az utcába, amibe a stúdió van és sietve megyek be az épületbe. Mint mindig most is mosolyogva köszönök a recepciós srácnak és mindenki másnak is, aki velem szembe jön. Többnyire, ha jön velem szembe egy modell a folyóson elkerüljük egymást, és meg se szólalunk. Ilyen a rivalizálás. Nem egészséges, az, ami lenni szokott, hogy ennyire mennek itt az ilyen veszekedések és áskálódások. Nem sok barátság kötődik itt, ha még is az ritka.
- Sziasztok - köszönök mosolygósan, amikor a sminkes szobába lépek. Az egyik lány erőltetett mosollyal az arcán köszön vissza, a másik pedig felpattan a székéből és a nyakamba ugrik. Nevetve ölelem vissza, ő az egyetlen itt, aki olyan visongós, mint én.
- Allie ülj vissza! - szól rá a sminkes, Jim. Allie nem törődve a goromba hangsúllyal mosolyogva ül vissza az előző helyére. Kabátom ledobom a kanapéra, táskámmal együtt. A lány, aki máskor is szokta a kezembe nyomja a ruhám, amit a mostani fotózáshoz fel kell vennem. Átveszem a csipkés anyagra az őszi ruháim és a sminkes székbe ülök. Olyan ez a ruha, mintha újra nyár lenne. Allienek is tetszik, ahogy elnézem jövő nyárra venni fog egy ilyesmit.
Egy másik helységbe beálltunk a zöld vászon elé. Hárman fotózkodtunk, a fotós most ismeretlen volt. A férfi teljesen heteró, annak ellenére, hogy ránézésre egy tipikus idegesítő melegnek néznéd, aki még lánynak is túlzás lenne. Ezért is mikor meglátott minket Allievel rögtön felcsillant a szeme. A másik lány is nagyon szép, de minket ismer, vagyis párszor találkoztunk egy-egy eseményen. Személyesen ő kért fel minket, hogy fotózhasson egy divatlapba. Követtük, ahogy kérte a beállásokat.
- Most próbáljuk meg úgy, hogy csak az ikrek maradnak - néz fel kamerájából Alliere és rám célozva. Sokszor néznek minket ikreknek, nem is kicsit hasonlítunk. A másik lány fellélegezve sétált le a vászonról, nem úgy tűnt, mint aki bánja. Allie és én barátnők vagyunk pár hónapja és elég közvetlen kapcsolat alakult ki közöttünk. Többnyire a képeken is látszik ez, közelebb állunk egymáshoz, mint a többi lány és nem bánjuk, ha egymáshoz kell érnünk. Más modell fintorog és pofákat vág, ha az általa utált modell vállához vagy karjához kell érnie, de nekünk nem probléma. Ha nem lennék, férjnél egészen biztosan lennének pletykák, arról, hogy több van közöttünk.
- Ez szuper lányok! - elismerően mutat mutató és hüvelykujjával kör alakot a fotós. Allievel csak összemosolygunk. Ha ketten fotózkodunk mindig jobbak vagyunk, együtt felszabadultabbak szoktunk lenni.
- Rendben, öltözzetek át, addig átküldöm nektek a képeket - mondja, mikor végzünk és a gépével a laptopjához sétál. Mind hárman visszamegyünk oda, ahonnan kijöttünk. Allie és én vásárolni mentünk pár dolgot neki. A jövő héten elutazik a férjével és kell neki pár új ruha.
Éppen egy mini piros ruhát próbált fel Allie, de nem tetszett neki, viszont a méret tökéletes volt. Felpróbáltam én, hátha nekem jobban állna, mert nekem is megtetszett ez a kis tapadós ruha.
- Na, milyen? - kérdi Allie a függöny másik oldaláról. Fintorogva vettem észre, hogy nem bírom becipzározni. Mély levegőt veszek és behúzom a hasam, de még így se. Semmi. Nem mozdul.
- Szerintem el van méretezve - mondom halkan. Nem lehet, hogy felszedtem pár kilót.
- Az lehetetlen, nekem jó volt. Egy a méretünk, rád kell, hogy menjen - elhúzza a függönyt, de csak annyira, hogy ő lásson. Szégyenkezve nézek rá. - Ójajj, ez tényleg nem mozdul - homlok ráncolva néz rám.
- Fogyózok, biztos, hogy nem híztam.
- Nem baj, keresünk egy picivel nagyobbat - mosolyog biztatóan. Lehajtom fejemet és sóhajtok. Nem hízhatok.
- Rendben - eresztek meg felé egy erőltetett mosolyt. Nem sokkal később visszajött egy ugyan olyan ruhával, de egy mérettel nagyobbal. Már nem lelkesedtem úgy a ruháért, de azért felvettem. Nem tetszett magamon. Látni lehetett, hogy a hasam tényleg kicsit nagyobb. Végül is nem vettem meg.
Tovább nézelődtünk Allienek, de én nem néztem magamnak újabb ruhákat. Miután ezzel végeztünk, ő haza indult én pedig a kávézóba. Úgy emlékszem ma Davi éjszakás lesz és délutánra Erik is beugrott. Oda kezdtem sétálni, ilyenkor bánom, hogy nincs jogsim.
Kezdett sötétedni már, ami nem meglepő így, hogy már lassan az ősznek is vége. A víztócsákat kerülgettem, halvány rózsaszín magassarkúmon néhány helyen sötétebb foltot hagyott. Szokásomhoz híven most is szoknyába voltam, de már kezdtem bánni, hiába vettem fel hozzá harisnyát. Elérem a Sweet Dreams-t, narancs és babarózsaszín színek váltakoznak kívül és belül is. Feltűnő mégis elegáns. Kezem a fém kilincsre fonódik és kinyitom azt. Kis csengés jelzi, hogy megjöttem, de a pultnál álló Davit és Aleket ez nem nagyon érdekli. Tovább gyártják nővérem telefonjával a hülye fejes képeket, miközben hangosan nevetnek. A másik srác, aki dolgozott csak sóhajtva nézte őket, ő továbbra is felvette a rendeléseket. Nem voltak sokat, talán tizen ha voltak.
Mindig is tetszett, hogy Alek és a nővérem ilyen jóba vannak. Ez nem is meglepő, sokáig évfolyamtársak voltak és szinte legjobb barátok. Nem voltam féltékeny, mi okom lenne rá? Ráadásul a nővérem az. Ő sose szúrna hátba. Főleg, hogy annyira talán már még sincs egyedül Harrynek köszönhetően.
- Sziasztok - köszönök nagy mosollyal az arcomon és a pultra teszem a táskám. Vizes kabátomat is lehámozom magamról és a mellettem lévő székre teszem.
- Hali Raya! - köszön Davi és már nyúl is egy muffinért és a szokásos cappuccinomat kezdi készíteni. Imádom, hogy ennyire ismer. Alek áthajol a pulton és egy hosszú csókba kezdeményez.
- Na, de fiatalok! - dorgál minket jó kedvűen Davi. Nevetve húzódok el Alektől, aki szintén inkább folytatja a rendelések elkészítését.
- Milyen jó kedved van Dí - gyanúsan méregetve könyökölök a pultra. - Nincs ehhez köze bizonyos Harrynek? - vonogatom a szemöldököm perverzen, de ő csak nevetve leint.
- Kikérem magamnak - forgatja szemeit. Nem mondott többet, ami már megint csak gyanús. Biztos vagyok benne, hogy van köztük valami, még sem mondanak semmit. Értem én, hogy a korkülönbség miatt nem. De én mégis csak a húga vagyok, a francba. Muszáj tudnom.
- Hát jó - úgy teszek, mint aki nem törődik ezzel többet és inkább mással foglalom le magam. Davi elém teszi a muffint, ami mint mindig most is nagyon jól néz ki. Számhoz emeltem, hogy beleharapjak, de megcsapott a hányinger. Az illata jó volt, még is nekem felfordult ettől a gyomrom és kivert a víz is. Nem kéne, hogy most legyek rosszul, de a hányinger csak erősödött.
- Mindjárt jövök. - mosolyt erőltetve álltam fel és erőt véve magamon sétáltam a mosdó felé. Amint beértem a csempézett helységbe, rögtön a wc felé könyökölök és kiadok magamból mindent, amit ma megettem. Számat törölve veszek mély levegőt. Kiöblítem számat, majd a tükörbe nézek és elrendezem a kicsit kócos hajamat. Nem mondanám, hogy jobban vagyok, de erőt veszek magamon. Mikor kiérek, vissza megyek a helyemre. Beszélgetünk még
Davival, egészen addig, amíg ijedten nem kapja fejét az óra irányába. Alekre hagyja a dolgokat és elrohan haza, mondván, hogy elintézni valója van.
- Hát ez gyors volt - néz utána Alek összeráncolt homlokkal. Fura ez így Davitól, mindig az a fajta, aki a legtovább marad a munkába.
- Biztos Gracievel van - vonok vállat, viszont ez percekkel később beazonosul, hogy nem így van mivel Gracie éppen kitett egy képet Instagramra, amin Bennel van. Tehát Gracie Bennel van, Davi pedig más miatt rohant el.
A késő délutánt a kávézóban töltöttem Alekkal. Beszélgettünk. Hiába vagyunk, házasok sokszor még mindig úgy érzem, mintha egy-egy randin lennénk. Este nyolc volt, amikor indulni kezdtem. Alek éppen egy poharat törölgetett, amíg én a kabátomat vettem fel.
- Mikor jössz?
- Hatkor végzek.
- Szóval nélküled éjszakázok - húzóm el a számat.
- Ha Davi nem ér rá, akkor menj át valamelyik barátnődhöz. Nem szeretem, ha egyedül vagy abba a nagy házba - a poharat leteszi és a rongyot a vállára csapja majd úgy támaszkodik tenyereivel a pultra. Esküszöm, mint egy film jelenet.
- Ha haza jönnél, nem kéne féltened - nyújtom rá a nyelvem. Sálamat még nyakam köré tekerem, majd elkészülve nézek Alekra. - Nyugi, majd keresek valami társaságot.
- Oké - húzódik mosolyra ajkai. - Holnap beszélnünk kellene, bizonyos dolgokról. Egy bizonyos dologról.
- Úgy érted, Rosa elvárásairól? - vonom fel a szemöldököm. Sose szerettem az elvárásokat, ahogy Davi se.
- Ez nem csak anyám elvárása - forgatja szemeit, én pedig felvont szemöldökkel nézek rá.
- Vagyis a te elvárásod is?
- Nekem nem elvárásom, csupán kérésem, illetve inkább kérdésem.
- Na, ólátod, így már jobban hangzik - mondandóm végén csettintek egyet mosollyal ajkaimon és közelebb hajolok egy gyors csókért. Elindulok haza természetesen ismét gyalog. Útba ejtem Daviék lakását is, de messzebbről láttam Davi kék ruháját, amit velem vásárolt és kontyba kötött haját, amit egy nála magasabb hím nemű erőszeretettel bontott ki és túrt bele. A kocsinak dőlve csókolóztak, majd ugyan úgy csókolózva indultak fel Daviékhoz. A srácot néztem mielőtt bementek, és hamar rájöttem, hogy az bizony nem srác, hanem férfi. Magas volt, öltöny volt rajta, fején pedig kicsit hosszabb göndör haj. Mosoly kúszott arcomra, mikor megüt a felismerés. Harry. Már értem miért rohant el úgy Davi.
Tovább indulok, közben előveszem a telefonom és Alliet kezdem el tárcsázni.
- Sziaa - visítva veszi fel a telefont. Kicsit halkabban, de ugyan úgy elnyújtottak köszönök vissza.
- Nincs kedved egy csajos estéhez?
- Dehogynem! Gyere most, mire ide érsz, előkészítek mindent. - hamar leteszem és hozzájuk veszem az irányt. Út közben folyton egy dolgon járt az agyam. Amiről holnap beszélni akar Alek, vagyis a gyerek vállalásról. Nem tudom, mit gondoljak. Sokat gondolkodtam az elmúlt napokba. Nem is tűnt olyan távolinak ez a gyerek-dolog. Jó ideje már, hogy többször rám jön a rosszul lét. Meg ez a mai hányás is. Na, meg az a ruha próba. Mire Alliékhez érek, sokkos állapotba vagyok.
- Mi a baj? - húz be rögtön Allie, meglátva az arcom.
- Azt hiszem, terhes vagyok.
