1.rész - Idegen

Másnap mielőtt mentem volna délutánra és éjszakára dolgozni, beugrottam anyuhoz. Sora esküvője óta, ahol Zaynnel újra találkoztak és utána egyre többször, nos, azóta anyut mintha kicserélték volna. Újra életvidám, de úgy igazán.
- Davi - ölel magához Zayn, amikor ajtót nyit.
- Szia Zayn! - szorosan ölelem magamhoz, aki apám helyett is apám volt mindig. Anyu hiába kerülte őt mindig, Eleanor sokszor szervezett nekünk találkozót, véleménye szerint kellett egy apa kép. Nos, meg is kaptam, a legjobbat. Még ha így is tekintek, rá be kell, valljam, anyu jól választott. Zayn nem csak személyiségre tökéletes, de a kinézete sem kifogásolható.
- Hogy vagy Mazsola? - a gyerekkori becenevemet erőszeretettel használja, de nem zavar. Tudom milyen egy apát elveszíteni és Zayn egy másik lehetőség, őt pedig nem akarom elveszíteni.
- Tökéletesen jól. A fizetésemet is emelték - húzom ki magam büszkén.
- Büszke vagyok rád!
- Köszönöm - mosolygok halványan. - Anyu?
- A konyhába - mutat, a háta mögé én pedig bemegyek. Halkan megyek be, majd mikor meglát, sietve indul felém és ölel magához szorosan. Egy ideje már nem találkoztunk.
- Te is hiányoztál anyu - nevetek, fojtogató ölelése alatt. Sikerült egy órát eltölteni ott így még időbe voltam, hogy beérjek a kávézóba.
- Ne felejtsd el Mazsola, a jövő héten egy kis party.
- Tudom, anyu - mosolygok rá, ahogy cipőmet felvettem. - Majd beszélünk - nyomok egy puszit az ő és Zayn arcára is. Nem sietek túlságosan, időbe vagyok.
Jövő hétre anyu és Zayn az eljegyzésüket ünneplik, anyu és Zayn családjából is csak páran lesznek ott, meg pár barát, mint Mesi, Eleanor, Louis és a többiek. Miután felbomlott a banda ugyanúgy barátok maradtak, sőt talán még jobban is. Évek óta, talán már öt évnél is több ideje nem találkoztam Zaynen és a lányokon kívül senkivel. Érdekes lesz most újra látni őket.
A kávézó már csak egy utcányira volt, csak egy piros lámpánál kellett megállnom. Elhajt előttem egy motor ezzel eláztatva a ruhám a sáros vízzel, amit felcsap rám.
- Idióta! - szólok utána idegesen, próbálva eltüntetni a foltot. Ma már biztos, hogy nem jön ki belőle. Felnéztem és a motoros ember állt meg előttem. Bukósisakjától, nem láttam, hogy néz ki. Test tartása szép volt, ahogy a kezei is, amik a motor kormányát fogták.
- Remélem bocsánatot kérni jött, az a minimum - nézek rá dühösen.
- Elnézést kisasszony, nem volt szándékos - hangjában kis gúnyt fedezek fel, de nem törődök vele. Ezután gázt ad és elmegy. Hát, menjen a francba.
Sietve indulok tovább a kávézóba nem törődve a farmeromon lévő folttal.
- Hát veled meg mi történt? - nevetését visszafojtva mér végig Gracie.
- Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy bunkó motoros - mosolygok bájosan, majd egyszerűen ledobom a táskámat egy székre, bent, ahova tenni szoktuk az ilyen dolgokat. Kötényemet felveszem, és már megyek is felvenni a rendeléseket. A motoros dolgot kezdem elfelejteni és megnyugodni, a folt is már csak alig-alig látszik.
- Hé, Dí - lép be az ajtón Sora, a féltestvérem. Tíz centis telitalpú magassarkúja kopog a földön, magabiztossága szinte már zavarba ejtő. Tizenhat évesen nem értem, hogy ez hogy lehet. Nekem húsz évesen nincs akkora magabiztosságom és egóm, mint neki. Mondjuk, lehet is mire. Barna haja dereka közepéig ér, barna szemei csillognak, mint mindig, folyton mosolyog, és csak úgy sugárzik belőle a jó kedv, életerő.
- Raya! - ölelem magamhoz. Az óta nem találkoztunk, hogy visszajöttek a nászútról, ami nem most volt. Még férjet is tökéletesen jól választott magának. Alek szülei elég jó módúak. Persze, anyu nem úgy nevelt minket, hogy csak ezt nézzük, ahogyan ő sem tette apunál. Alek annyi idős, mint én ezért is volt meglepő mindenkinek, hogy nem velem lett a házasság, hanem a húgommal. De ez érthető. Rayat sose zavarta a magassarkú, vagy a szoknya. Engem egyenesen irritálni tud ez a kettő. Nem bírom sokáig elviselni őket, nem hogy még egész nap.
- Milyen a házas élet? - mosolyogva forgatja szemeit én pedig a szokásos cappuccinóját kezdem készíteni.
- Ugyan olyan, mint eddig - von vállat.
- Na és mikor lesz baba?
- Még várni akarunk vele - táskáját közben leteszi, a pultra csak telefonját veszi ki onnan. - Egyikünk se akar hamar szülő lenni házasság ide, vagy oda.
- Egyet értek - bólogatok. - Egy pillanat - mondom, mikor meglátom, hogy egy újabb vendég tér be. Motoros kabát van rajta, fekete farmerral. Bukósisak a kezébe, így hogy hátulról láttam szemügyre vehettem göndör kissé hosszúra hagyott haját.
- Hm, nem rossz - harap ajkába húgom, ahogy végig méri ő is az új vendéget.
- Csak egy férfi Sora - forgatom szemeim, de belül egyet értek én is. - Köszöntjük a Sweet Dreams kávézóban, az étlapja. Ajánlom a.. - elakadok, amikor a férfira emelem a tekintetem. Zöld szemeit enyéimbe fúrta és csak nézett. Legszívesebben egész nap csak azokat a zöld csodákat néztem volna, és tökéletesen ívelt ajkait, amik most kissé gúnyos mosolyra húzódtak.
- Mit ajánl?
- Uhm - pillantottam le az étlapra majd újra a férfira. - a csokis cappuccinonk és a banános muffinunk igazán finom.
- Nos, akkor azokat kérem. - csábos mosolyával ajándékoz meg, én pedig bólintok és felírom a jegyzettömbbe.
- Azonnal hozom - mondom és sietve elmegyek onnan.
- Neked bejön! - nevet rám Sora. Szépen manikűrözött körmeivel rám mutat, de én csak ráütök a jegyzettömbbel.
- Nem, egyáltalán nem - forgatom a szemeimet. - Nézd már meg hány éves, lehet vagy harminc.
- Te meg húsz - bólogat. - Na és? - tárja szét karjait.
- Istenem Sora - motyogom és készíteni kezdem a férfinak a cappuccinot, a muffint is egy kis tányérra teszem. Fél szemmel a férfira pillantok, aki abban a pillanatban túr bele göndör fürtjei közé.
- Dí, a cappuccino - mondja halkan húgom én pedig sietve nyúlok, érte mielőtt kiforr. Rayanak önelégült vigyor van az arcán, amikor látja mennyire szétszórt lettem hirtelen. Persze, hogy az lettem. Ahogy a hajába túrt, elképzeltem, amint én is ezt teszem, miközben hosszasan csókolom.
- Amit kért uram - teszem le elé a tálcáról a muffint és a cappuccinot. Könyökére támaszkodik, és úgy néz fel rám.
- Köszönöm! - ereszt meg egy halvány mosolyt. Lezártnak tekintem az egészet és magabiztosan megyek vissza. Sora továbbra is nyaggat, hogy beszéljek vele, vagy akármi, de nem törődök vele. Ez a férfi túl idős.
- Meddig leszel? - támasztja meg könyökén a fejét Raya.
- Éjszakás vagyok most.
- Ne már! Azt hittem eljössz velem - szomorodik el.
- Tudod, hogy mennék, ha tehetném - mosolygok rá halványan.
- Szuper! - tapsikol vidáman. - Megyek, tárgyalok Rosaval - lemondóan sóhajtok. Mindig is szerette elérni, amit akart.
- Kisasszony! - szólít, a motoros kabátú férfi én pedig oda megyek. - Fizetni szeretnék.
- Egy pillanat és hozom a számlát - bólintok neki. Megfordulok és elmegyek, de érzem tekintetét magamon. Mikor visszatérek hozzá a számlával, alaposan végig mér, szinte már zavarba ejtően.
- Mi történt a nadrágjával? - értetlenül nézek rá, mire a férfi a foltra mutat.
- Egy bunkó motoros - harapok ajkamba, majd leteszem elé a számlát jelezve, hogy inkább fizessen és távozzon. Mindent tudóan elmosolyodik és csak pénztárcájába nyúl. Nagy adag borravalót ad majd feláll és távozik. Látom, ahogy felveszi kint a bukósisakot és egy motort indít be. Ugyan az, amivel már egyszer találkoztam. Francba.
- Na, mehetünk? - szól a kelleténél kicsit hangosabban a húgom.
- Két perc - mondom és elteszem a pénzt a kasszába. Táskámat előhozom, majd Gracie arcára nyomok egy puszit. - Vigyázz magadra, otthon találkozunk!
- Rendben - mosolyog rám, majd int egyet Sorának is.
- Szóval most hova? - karolok bele Sorába, aki magassarkújának köszönhetően egy magas velem.
- Vásárolni - szólal meg úgy, mintha ez egyértelmű lenne.

Soha. Soha többet nem megyek Sorával vásárolni. Négy órán keresztül rángatott mindenféle ruha üzletbe. Persze sokkal, több ruhával is lettem gazdagabb. És természetesen nem az én pénzemből. Nem várok támogatást anyuéktól az anyagiakat illetően, így is igazán jól élek, de nem annyira, mint amekkora mennyiségbe vettünk most ruhát. Sora pedig csak úgy szórta a pénzt. Mondjuk, modellként megteheti, nem keres valami rosszul a tanulás mellett. Ugyanis Rosa azt mondta csak akkor házasodhatnak össze Alekkel ha Sora tovább tanul. Neki se kellett több, azonnal beadta a jelentkezését egy egyetemre.
Sora általam ismerkedett meg Alekkel. Évfolyamtársak voltunk és nagyon jó barátok is. Egyszer említette, hogy az anyjának az egyik kávézójába új alkalmazott kéne én pedig éltem a lehetőséggel. Ez volt két és fél éve. Aztán egyszer Sora is betévedt a kávézóba, természetesen már akkor csodásan nézett ki. Tizennégy évesen még nem hordott magassarkút, nyakon is csaptam volna. De a divatosabbnál divatosabb ruhákat hordta, gyönyörűen sminkelte magát, mindig tudta, hogy mennyi és milyen kell neki. És persze eleve a kisugárzása. Minden fiút maga köré tudott csábítani. Aztán egyre többször jött be hozzám a kávézóba, hisz akkor Alek is ott dolgozott. Hamar belehabarodott nekem pedig tartani kellett a számat anyu előtt, hogy egy tizennyolc éves fiút szeret. Igaz, apám is tíz évvel idősebb volt anyunál, de szerinte ez nem azt jelenti, hogy követnünk kell a példáját. Ahhoz képest Sora ezt tette. A végén már minden dolgozó megszokta a jelenlétét, köztük Alek is. Egyik nap azt látom, hogy amikor Aleknek lejár a munka ideje és megy el Sora is vele tart. A húgom arcán boldogság jelent meg. Hihetetlen nagy boldogság, hiszen hónapok óta tetszett már neki akkor. Mint megtudtam utólag randira hívta Alek a húgomat. Persze, nem úszta meg utána. Kicsit kioktattam, hogy a húgomhoz egy ujjal nem nyúlhat és a szokásos szöveg, amit egy féltő nővér mond. Alek teljesen megértette és valóban végig tisztelettudó és udvarias volt a húgommal. Most pedig Sora férje. Akkor eszembe nem jutott volna, hogy ez lesz. Sorát közbe felfedezte anyu egy régi ismerőse, aki fotós. De a hangja se rossz, sőt kimondottan jó. Persze, hisz Zayn az apja és anyutól is örökölhette. Sajnos én nem voltam ilyen szerencsés. A hangom inkább apué azt hiszem, viszont táncolni tudok, ahogy anyu. Egykor ő volt az egyik leghíresebb táncos, és Zaynnékkel turnézott. Azt hiszem akkor kezdődhetett el valami kettejük között és a turné alatt lett terhes anyu az ikrekkel Sorayaval és Aaronnal.
- Szerinted anyu és apu esküvője mikor lesz? Istenem még most is fura ezt így kimondani Zaynre - nevet kínosan. Graciel való közös lakásunk kanapéján ülünk, és meggylikőrös bonbont eszünk.
- Nem tudom, ahogy ismerem őket és a történetüket nem halogatják sokáig - vonok vállat és bekapok egy bonbont. Imádom ezt a fajtát.
- Igaz. Annyira fura, hogy soha nem volt, aki apám lenne és most..Most itt van - rázza a fejét hitetlenül. - Neked az elején volt az életed része Chris, nekem pedig most Zayn - mosolyodik el.
- Zaynre jobban emlékszem, mint apura. Persze vannak halvány emlékeim, de Zaynről élesebbek - mosolygok rá halványan. - Nem kell, hogy kétségeid legyenek, Zayn jó apa - teszem kezeim az övére, hangom biztatóan hat.
- Hé, gyerekek! - pattan közénk Gracie. Lejárt a munka ideje, ilyenkor valahogy még inkább tele van energiával, de van, hogy nyűgös inkább. - Buli idő van! - kiált fel fel is állva. Sora tapsikolva áll fel ő is imád bulizni. Fáradtan hajtom a fejem hátra, nincs más vágyam csak itthon lenni.
- Kérlek! - kezd el felhúzni Sora együttes erővel Graciel.
- Na, jó - engedek mosolyogva. Végül is nem kellett nagyon erőltetni. Fehér szoknyámat vettem fel egy kék toppal ugyan olyan színű magassarkúval és lógós fülbevalóval. Soha nem hordanám azt, ha Gracie rám nem parancsol. Göndör hajamat is csak lazán feltűztem, és egy erős sminket tettem fel.
Sora tőlem vett ki ruhát, a régebben hordott ruháimból, amik nekem már kicsit, de neki még tökéletesek. Gracie és Sora is hozzám hasonlóan a kék színeket használták úgy néz ki ezen az estén a kék a mi színünk. Sora fehér telitalpúját nem cserélte le, ami ugyan úgy ment a kék csipkés ruhájához. Nem is emlékeztem, hogy valaha ilyen mini ruhát vettem volna. Gracie fehér toppal vett fel egy fekete szoknyát, a felső szinte csak egy kis csík volt, nem értem, hogy is érezheti magát jól abba.
- Szerezzünk Davinak pasit project indul! - ragadja meg a vodkás poharat Sora és lehúzza. Gracie nevetve követi példáját, ahogy én is. Tuti, hogy holnap ezt az éjszakát megbánom. Egy taxival mentünk az egyik közeli szórakozóhelyre, ahova mindig is szoktunk. A pultos srác már mosolyogva üdvözölt minket és öntötte az italunkat. Erre a helyre inkább a rock kedvelői vagy a motor kedvelők járnak. Sok itt a helyes motoros srác. Gracie és Sora csak ittak. Sora nem nagyon nézett körül, de nem is engedtem neki, hiszen már férjezett lány, én azonban..Nos, én azonban teljesen egyedül vagyok, mint a kisujjam így bátran nézelődők Gracievel együtt. Egy kisebb csoporton esik meg a tekintetem.
- Indulj! - lök meg az asztal fele a húgom. Nevetve intem le és indulok meg oda. A táncoló tömegbe keveredek, akik mind tipikus szórakozóhelyű zenére táncolnak. Belelendülök a zene ritmusába és én is táncolni kezdek nem túl távol az asztaltól. Próbálom magamra vonni a kiszemeltem figyelmét. Mindenki másét sikerül csak az övét nem. Nem egyen próbálkoztak, de egyik se érdekelt. Kiszemelt célom van. A mellette lévő férfi megindul felém. Ismerős. Nagyon is. De az erősebbnél erősebb italoktól nem igazán tudom megállapítani kilétét. Kezeit csípőmre szorítja, zöld szemei túlságosan magába vonnak, hogy ellenkezzek. Tenyereim mellkasának feszülnek, ő pedig csak közelebb von. Az asztal felé pillantok a srácra, akinek a figyelméért ringtam akár egy olcsó ribanc.
- Kicsit jobbra életem - kuncog a férfi, aki csípőmet fogja. Felé fordítom a fejem és erőltetett bájossággal mosolygok rá. Kis felcsillanást látok szemeiben. Vajon mire gondolhatott? Ajkamba harapok és ismét a másik srácra nézek.
- Hé, kislány - fordítja szembe magával az arcom. Ujjai puhán nyomódnak arcbőrömnek. Szemeiből a kezére pillantok. Szinte éget, ahogy hozzám ér, de nem mondanám rossznak. - Meleg. Nem fog észrevenni - mosolyodik el.
- Csakis az én szerencsém lehet ilyen - sóhajtok lemondóan. - Na, és te? - kezdem el vezetni kezeimet nyaka köré, de ő megállít.
- Nem játszunk ilyet - neveti el magát. Értetlenül nézek rá. - Szép vagy kislány, és amit az előbb leműveltél csodás volt, de nem kérek abból, hogy én legyek a szamár. - Hát persze, igaz. Ha nincs ló jó a szamár is.
- Találok más szamarat is drágám - kuncogok, majd eltávolodom tőle.
- Meg majd hagyom is, nem igaz? - húz vissza magához derekamnál karolva. Fejét vállamon támasztja meg.
- Talán nem?
- Elég sokat ittál, hamarabb játszom a bébicsőszt, mint hogy elengedjelek - sóhajt halkan.
- Miért? - fordulok vele szembe. Nem szól semmit, csak néz a szemeimbe.
- Ne kelljen indok kislány.