2.rész - Elrabolva

Másnap fejfájással keltem az ágyamba. Fogalmam sincs, hogy jutottam haza. Sőt alig emlékszem valamire. Tudom, hogy egy férfival táncoltam miután lemondtam a kiszemeltemről, de nem emlékszem semmi többre.
Elmosódott sminkem marja a szemem, az esti ruhám a földön hever, fehérnemű van csak rajtam. A fürdőbe csoszogok annak reményében, hogy az majd felfrissít. Hát nem. Egyetlen szerencsém van, hogy ma szabad napon vagyok. Egy laza virágos naciba és egy fekete toppba öltöztem fel, majd elfeküdtem az ágyon. Sora számát tárcsáztam, mondjuk ő tuti, hogy még alszik. Mikor felvette egy morgással szólt bele.
- Élsz hugica?
- Mmm - hallom a vonal másik végén.
- Akkor hagylak aludni - nevetek és kinyomom. Én is a fejemre húzom a takarómat és el is nyom az álom.
Következőleg délután kettőkor ébredek fel. Jól elment a napom. Sokkal fittebbnek érzem magam, ezért elmegyek futni. Ritkán futok, pedig szeretek. Egy park felé futottam ahova aztán be is mentem.
Teljesen kiütöttem magam tegnap, alig emlékszem valamire. Pedig nem akartam annyit inni. Sora és Gracie is eléggé sokat ivott, de ők legalább emlékeznek mindenre. Fogjuk rá. Érdekel ki lehetett az éjszaka az a férfi.
Telefonom csörgése zökkent ki a gondolataimból és a futásból is.
- Hé, öcsi - szólok bele, mikor felveszem. Nos, igen. Nem hogy megelégedtem volna egy hugival, nem kaptam egy öcsit is. Akik ráadásul ikrek.
- Mizu?
- Éppen futok. De tudok tartani egy kis pihenőt.
- Futsz? Azt hittem már mást zavartam meg, hogy így lihegsz.
- Ideje barátnőt szerezned, Aaron - sóhajtok, miközben bemegyek egy kisebb boltba, és veszek egy ásványvizet. - Mi újság ott?
- A szokásos. Bulik, csajok. De anyuék eljegyzési partijára haza megyek.
- Épp ideje - Aaron egész nyárra apu nyaralójába ment, amit természetesen én örököltem. Kölcsön adtam neki a nyárra, azzal a feltétellel, hogy nem lesz semmi baja a háznak. Tudja, hogy soha semmit nem adnék oda, ha valami mégis történne. Túl sokat jelent nekem az a nyaraló. Pár haverja is ment, ezt ők is tudják.
- Most miért? Csak pár hetet voltam itt.
- Hónapot öcskös, pár hónapot - forgatom szemeim. Ahogy észrevettem Aaron nem fogja letenni egyhamar szóval lemondtam róla, hogy haza fele is fussak.
- Durva volt az éjszaka, mi? Azért vagy morci - nevet fel, és én is hitetlenül elnevetem magam. Éppen egy zebrán sétálok át, egy amúgy kevésbé forgalmas útnál, amikor fékcsikordulást hallok. Ijedten pillantok oldalra és egy motorost látok.
- Normális vagy, ember? - kiáltok rá sokkoltan. Hamar rá kell jönnöm, hogy ugyan az volt, aki egyszer lesarazott és a kávézóban járt. Szemeimet forgatva indulok tovább. - Ne haragudj, itt vagyok. Mit is mondtál? - folytatom a beszélgetést a vonalban lévő Aaronnal, amíg haza nem érek. Ott lefürdök, ismét majd valami kaja után nézek.
Graciet nem találtam itthon, de nem is baj, jó egy kis egyedüllét. Mondjuk ez sem tart túl sokáig, de pont elegendő idő, hogy egy kicsit rajzolhassak, így kikapcsolódom. Könyvemmel a kezembe mászom ki a tetőre a vas, kissé instabil lépcsők segítségével. Itt a legjobb lenni. Nem csak én fedeztem fel a helyet a legtöbb lakó szeret ide feljárni. Megértem őket. Tényleg jó itt lenni.
Amikor még kicsi voltam, anyu mindig mondta, hogy nincs tökéletesebb egy pörgős hét után tíz perc nyugalom és friss levegő. Lehunyt szemekkel érezni, ahogy a szél belekap a hajamba azt kissé összekócolva, ahogy a város különböző illatjai szállnak a levegőbe. Mégis a napfelkeltét szerette a legjobban. Nem a naplementét, mint a legtöbb ember. Szerinte lazítani az ágyban is lehet egy jó kiadós alvással és egy pohár borral. Megmosolyogtat ez, hiszen sosem volt az a nagy alkohol fogyasztó. A napfelkeltét viszont csodásnak gondolta. Az, ahogyan ellazulva nézed, ahogy egyre nagyobb lesz a fény, és egyre nagyobb remény egy jó nap reményében. Több esély mindenre. Újult erővel neki esni bárminek is, amit éppen elkezdett. A napnak. Akkor úgy éreztem mindig, mintha valamire illetve valakire várna, mikor ezt mondja. Aztán megértettem. Zaynt várta. Annyi éven át. Szerette aput, persze, hogy szerette. Első szerelme volt. De miután apám meghalt rájött, hogy egy kis egyedüllétre van szüksége, különben rögtön Zayn karjaiba vetné magát, ami senkinek sem lett volna jó. Úgy érezte, akkor mindenki sérülne ki nagyot, ki kisebbet. Tizenhat éves lehettem, amikor megértettem ezt az egészet, egészen odáig azt hittem apámra vár, amikor a napfelkeltéről beszélt. A legtöbb figyelmét Sora és Aaron kötötte le, már értem miért. Megakart nekik mindent adni úgy érezte az ő hibája, hogy az apjuk vagyis Zayn nem lehet velük. Ami mondjuk igaz volt, hiszen elmondhatta volna Zaynnek, hogy terhes, nem kellett volna apám temetése után rögtön elmenekülnie. Ráadásul egészen Franciaországig. Örülök, hogy Sora esküvőjén újra találkozott anyuval. Hiányzott már London. Emlékszem, ahogy pár hónapja anyu meglátta őt. Annyira meglepődött és boldog volt. Elsőnek inkább menekülőre fogta, de Eleanor megmondta neki, hogy felnőtt nő, nem futhat csak úgy el.
Úgy látszik csak jót tett neki ez. Ez az egész. Különösen Zayn. Nagyon régen láttam ilyen boldognak.
- Mit csinálsz napsugár? - csörgő telefonomat mikor felveszem, Sora szól bele. Többnyire nem olyan, mintha a húgom lenne, inkább minta az ikrem. Mind a hárman olyanok vagyunk, mint egy hármas ikrek. Mondjuk, ezt csak személyiségre lehet mondani. Sora és Aaron sötét haját Zayntől örökölték.
- Olvasok a tetőn. Te? Tuti most keltél fel.
- Az ajtótok előtt állok, de akkor beengedem magam - nevet fel csilingelő hangján.
- Bocsi.
- Nem baj. A kulcs még mindig ugyan ott van? Áá, meg is van - kinyom, de tudom, hogy pár pillanat múlva már fent lesz. Így is lett.
- Eskü beszerzek hozzátok egy mamuszt magamnak - sóhajtva ül le mellém, lábairól levéve a magassarkúit.
- Sose fogom megérteni miért jó minden nap ebbe csattognod - rázom a fejem értetlenül. Vállat von, majd elfekszik.
- Hmm, milyen nyugodt itt minden - motyogja, mosolyra húzódó ajkaira, lehunyt szemekkel. - Anyu is mindig a teraszon ült kint.
- Igen, tudom - mondom én is halkan. Halványan mosolyogva meredek el magam elé. - Az este rámozdultál valakire? - kérdem, mire ő megrázza a fejét.
- Én nem. Gracie viszont egész este táncolt valami sráccal. Elég sokat ittak mind a ketten. Hajnali három lehetett, amikor kezdett kimenni belőlük a pia. Nem hiszed el ki volt.
- Ki?
- Az unoka tesója - elsőnek csak meredek rá, aztán kitör belőlem a hangos nevetés. Nem hiszem el. Egész este vele flörtölt és még csak észre sem vette.
- Ezt nem mondod komolyan - nevetek továbbra is. Sora is csak mosolyogva csóválja a fejét.- Oké befejeztem - mosolygok, mikor abba hagyom a nevetést.
- Este lesz egy divatbemutatóm, gyere el - néz rám kérlelően.
- Rendben - bólogatok, hiszen nagyon szeretek Sora divatbemutatóira járni.
- Szuper. Viszont akkor indulnunk is kell - kel fel mosolyogva. Könyvemet kezembe véve kezdek el lemenni mögöttem pedig Sora.
- Tudod sosem gondoltam, hogy majd megtalálom az igazit - nevet fel halkan. - De te is tudod. Ahogy megláttam Aleket beleszerettem.
- Tudom, húgi - mosolygok rá halványan, ahogy felveszem szokásos fekete tornacipőm. Sora összeráncolt szemöldökkel néz rám.
- Nem, nem. Inkább ezt - kapja fel Gracie egyik fekete magassarkúját ami kicsit bakancsosnak néz ki, magasságát elnézve. - Ez jól áll a feszes farmerodhoz. - Beleegyezően bólintok és veszem fel. - Fura, hogy te még nem találtál senkit. Neked hamarabb kellett volna valakit találnod.
- Tudod, hogy még várom azt, aki úgy fog majd rám nézni, ahogy rád Alek - vonok vállat. Egyáltalán lesz ilyen?
- Nos, tulajdonképen volt már ilyen - kuncog magába. Mind kettőnk cipőjének visszhangot verve kopog a lépcsőn. A harmadikon lakunk jelenleg rossz lifttel.
- Mégis ki? - sóhajtok fel. Sora havonta talál valakit nekem. Aki természetesen nem az igazi.
- Az a férfi a kávézóból. És a szórakozóhelyről.
-Várj. A kettő ugyan az? - vonom össze a szemöldököm.
- Persze - neveti el magát. - Az a férfi úgy nézett, hogy - gondolkozik el pár pillanatig. - Mint, aki kész rá, hogy megvédjen bármitől.
- Ez még nem feltétlen szerelem hugicám - nevetve rázom meg a fejem. Ez egyszerűen csak féltés. Vagy Sora beképzeli magának.
- Amikor az esküvőmet szerveztük, még most sem értem Zayn, hogy került a meghívottak közé. - hirtelen téma váltása miatt kissé megkavarodok. Gyanakvóan sandít, rám én pedig elfojtok egy önelégült mosolyt.
- Lehet valaki tévedett - vonok vállat. Természetesen én írtam fel. Egy nagyszerű alkalom volt, hogy találkozzon anyuval és az ikrekkel. Ezzel csak jót tettem. Sőt, ahogy most állnak a helyzetek inkább csodát tettem. Anyu és Zayn szerelme különleges. Hihetetlenül erős. És ezt csodálom bennük, én is ilyenre vágyom.
Sora hamar eltűnt, mikor megérkeztünk a helyre. Feltaláltam magam és a még üres székek közül leültem arra ahova Sora még a kocsiba utasított. Hamar meguntam a csendben ülést ezért még a bemutató kezdete előtt elindultam szétnézni. Egy büfénél, amit találtam vettem egy ásványvizet, majd úgy indultam vissza. Az egész terem csodaszép volt. Le a kalappal a díszítés miatt. Minden a babarózsaszín és a barack sárga színében tündökölt a tavasz közeledte ruha kollekcióhoz igazodva. Középen helyezkedett el a nagy kifutó, körülötte végig székek. A kifutó szélén egyszerű konfetti papírok hevertek, kifinomultan elhelyezve. Állványokon kisebb plakátok hirdették a cég támogatóit.
Érdeklődve nézek körül, figyelem, ahogy egyre több ember jelenik meg. Végül mikor megkezdődik a divatbemutató, leülök a helyemre. Elsőnek egy híres énekes srác jelenik meg a színpadon. Táncosok táncolnak, míg ő énekel. Aztán jönnek a modellek. Elsőnek a legjobbak. Magas vékony lányok mászkálnak előttem tökéletes külsővel őszintének tűnő mosollyal. Sose tudni, mennyire őszinte és mennyire mű. Az egyik lány pördül egyet, nagy lila ruhájába, ahogy megy, ezzel mutatva mennyire is gyönyörű a ruha formája. Amint pördül, jobban megfigyelem. Kezei kissé ráncosak, minden egyes csont látszik, akár egy csirke láb. Bordái enyhén átütnek vékony bőrén, egy csepp súlyfelesség sincs rajta. Lábain látszik, hogy sportol, mégis túl vékonykának tűnnek. Haja tökéletesen megvan csinálva, mégis tisztán látom, hogy a haja vékonyabb a kelleténél, fakóbb. Arca beesett, de ezt a sok sminkel, igyekszenek eltüntetni. Gyönyörűen néz ki, mégis csúnya. Látszik, hogy a vékonysága már nem természetes, inkább néz ki egy beteg lánynak, mint egészségesnek. Nem akarom a húgomat is így látni.
Ekkor kilép Sora. Testét gyönyörű csillogós gyöngyökkel díszített ruha takarja, amit még én is képes lennék felvenni, eltekintve attól, hogy nem szeretek ilyenekbe lenni. Fehér, pántos magassarkú van rajta, aminek sarkai kissé vastagok. Sok smink van rajta, amitől bár gyönyörű, alig ismertem fel az igazi arcát. Sötét haja ki van vasalva, mind két keze csípőjén van, úgy sétál végig. Az énekes srác kíséri, egy darabig majd rá kacsint a húgomra, csak a műsor kedvéért. Mikor Sora a kifutó végére ér, mosolya még nagyobb. Szívet rajzol a levegőbe, majd megfordul és vissza indul. Kecsesen ring csípője járás közben, látom, hogy nem egy férfinek szinte csorog a nyála utána. Ekkor már az utolsó percek vannak. Az első kifutó modell és az utolsó, vagyis Sora visszajönnek és a dal utolsó sorai között megállnak a srác két oldalán. Nem kis tapsot kap. Csodás volt az egész. Illetve még tartani fog, de Soranak csak ennyi. Büszke mosollyal tapsolok állva.
- Na, milyen volt? - kérdi, mikor hátra sietek hozzá.
- Csodás. Gyönyörű voltál - ölelem magamhoz, ő pedig karjaim közé bújik.
- Köszönöm - motyogja vállamba, ahova befúrta a fejét.
- Igyekezz, Aaron már üzent, hogy vár minket.
- Haza jött? - csillannak fel Sora szemei. Imádja az iker testvérét.
- Igen - bólintok és ő már rögtön el is kezd készülni, hogy induljunk.
A szokásos helyünkre mentünk. Ami, egy meleg bár. Szeretjük ezt a helyet, mert ránk, nőkre nem mozdulnak, viszont Aaronnak elég sokan felkínálkoznak. Sorával inkább csak nevetünk.
- Hey! - kiált nekünk a bejáratból Aaron. Jobban megindulunk, majd Sora a nyakába veti magát. Én is megölelem, fel kell pipiskednem hozzá. Legalább két fejjel magasabb nálam, hiába ő a fiatalabb.
- Gyertek csajok - karolja át mind kettőnk derekát és megyünk beljebb. Én a bal oldalán vagyok Sora a jobbon.
- Ez mindenhol ott van? - neveti el magát Sora, amikor belépünk.
- Kicsoda? - kérdem, összevont szemöldökkel majd mikor egy irányba biccent oda nézek. A motoros férfi. Egy meleg bárba? Hát, ez meglehetősen érdekes. - Megyek ismerkedni - engedem el Aaron karját, majd utam elsőnek a pulthoz vezet. Jó formán csak férfiak vannak itt, de akad pár lány is. Egy koktélt kérek, majd azt kortyolgatom, miközben a férfit nézem. Mostanában egyre többször futunk össze, nem tudom, hogy félnem kellene, vagy csak a véletlen. Minden esetre eddig nem bánom. Mikor látom, hogy a srác, akivel eddig beszélgetett elvitt egy srác, felbátorodom. A srác, akivel beszélt, biztosan egy barátja lehet, róla süt, hogy meleg. Na, de a férfiról nem. A motoros igenis heteronak néz ki, főleg miután csak zavartan nevetett a barátján.
Elindulok felé. És ha meleg? Nem lenne jó ötlet beégni. Nem állok meg előtte, a folyosó fele megyek, ahol a mosdó van. Tudom, hogy észrevett. A mosdó szerencsére tiszta. Nem is járnánk ide, ha nem egy normális hely lenne. A tükörbe ellenőrzöm magam, de semmi különlegesség. Szőke göndör hajam szokás szerint vállamra omlik, fekete ujjatlan felsőm rám tapad, csőfarmerom is majd van a magassarkú amit Gracietől loptam, illetve vettem kölcsön. Hideg vizet engedve mosom meg a kezem. Nyugalom, jól nézel ki - biztatom magam gondolatba. Kilépek a mosdóból és vissza indulok a pult mellé. A motoros férfi ránt vissza a folyosóra.
- Kislány, két éjjel két buli? - ragadja meg a karom és állít magával szembe.
- Elnézést, elengedne? - kissé kellemetlenül érzem magam, így, hogy keze az én karomon van. Kaján vigyorra húzódnak, amúgy tökéletes rózsaszín ajkai.
- Nem szándékoztam. Inkább gyere - kezét levezeti kézfejemhez és rákulcsolja ujjait és úgy húz maga után. Megijedek, még se kerüli el figyelmemet, hogy milyen lágyan fogja a kezem. Sora és Aaron előtt állunk meg.
- Elnézést, elrabolnám a hölgyet. Ígérem, még ma hazaviszem - ártatlan mosolyt eresztve meg néz rájuk. Jóval idősebbnek tűnik a testvéreimnél, mégis úgy áll ott, akár mintha a szüleim előtt tenné. Aaron alaposan végig méri, Sora pedig csak mosolyogva legyint.
- Akár holnap is lehet.
- Sora! - szólok rá élesen. A férfi ismét maga után kezd húzni. Egy sötétkék motor mellett állunk meg. - Én erre fel nem szállok - mutatok a kissé nagy járműre. Nevetve engedi el a kezem és ül fel, majd mikor látja, hogy nem mozdulok félig felvont szemöldökkel néz rám.
- Soha nem ültél még motoron, igaz? - ajkamba harapva bólintok. - Csak szállj fel.
- Miért tenném?
- Kislány nem foglak megerőszakolni sem megölni - neveti el magát fejét kissé hátra vetve. Megmosolyogtató volt, mégis magamba fojtottam. - Figyelj, tőlem gyalogolhatunk is, de ahogy elnézem fázni, fogsz, és motorral hamarabb megjárjuk.
- Már most érzem, hogy nem fogom kedvelni magát. Se a motorját. Különben is, lehet vagy harminc éves, nem akar beszerezni egy kocsit? - idegesen motyogva szállok mögé. Nem különösebben a férfi irritál, csak a helyzet.
- Ne mérgelődj már - nevet rajtam. Megragadja kezeim és dereka köré kulcsolja. - Csak, hogy le ne ess - azonnal megszeppenve elhallgatok, hiszen tökéletesen érzem az inge alatt a kockás hasát. Beindítja a motort és elindul. Az igazat megvallva jó volt. A szél a hajamba kapott és a hűvös levegő is jobban érintett meg mindenhol. Mosolyogva néztem, ahogy a város fényei suhannak el mellettünk. Végül egy cukrászda mellett parkolt le. Lekaptam róla kezeimet és én is gyorsan leszálltam a motorról. Kérdőn pillantva néztem rá, ahogy ő is leszáll. Ártatlan mosollyal néz le rám, nagyon alacsony vagyok hozzá képest. Megragadja ismét a kezem és maga után kezd el húzni, be a cukrászdába. Kér magának és nekem is egy süteményt, majd nekem teát, magának pedig egy ásványvizet. Mindenből a kedvencemet kérte. Mivel önszántamból nem lennék itt, most is a kezemnél fogva vezet egy asztalhoz és ülünk le. Úgy csinál, mintha bármelyik percbe elfuthatnék.
- Elengedne? - vonom fel a szemöldököm, ahogy mellettem ülve egy boxba még mindig fogja a kezem.
- Na, és ha elfutsz? - vonja fel szemöldökét mosolyogva.
- Maga szerint ezekbe tudok futni? - mutatok a lábaimon lévő magassarkúkra.
- Igaz - bólint, de még mindig nem enged el.
- Na, jó elég. Elnézést, de ha már így elrángat, egy kis teret kérek - rántom ki kezem az övéből és arrébb ülök..eléggé. Megkönnyebbülten fújom ki a levegőt. Sokkal kellemesebb. - Tudja, nem kell úgy elkérni a testvéreimtől, mintha a szüleim lennének.
- Persze, hogy nem - mosolyog rám. Egyszerre irritál, és teperném le itt helybe. - Szóval a testvéreid, hm? Mennyi idős vagy?
- Mégis miért kéne magának mondanom bármit is? - vonom össze a szemöldököm gyanakvóan, de válaszra már nincs lehetősége, egy pincér kihozza a süteményeket, majd mikor mellém jön, diszkréten a kezembe nyom egy papírt. Csodálkozva és elégedetten veszem tudomásul, hogy a férfi idegesen nézi a papírt.
- Az mi?
- Egy papír - vonok vállat, majd szét nyitom. Ajkaimra mosolyra húzódnak.
- Add ide - mondja határozottan, illetve inkább parancsol. Csak megrázom a fejem. - Kislány, add ide! - szól idegesen, majd kiakarja kapni a kezemből, de én eltartom. Addig kapálózik, míg végül sikerül elvennie, én pedig nevetésemet visszafojtva várom, hogy reagál. Az asztalra könyökölök, államat tenyereimbe támasztom meg. Mikor meglátom, döbbent arcát elnevetem magam hangosan. A papír neki szólt. Egy név és egy telefonszám.
- Ez igazán..érdekes - vörösödik el. Hangosan nevetek, ez az arckifejezés mindent megért.
- Na, és felhívja?
- Nem, dehogyis! - rázza a fejét hevesen.
- Talán van már barátja?
- Nem vagyok meleg. Mégis miből gondolod ezt? - értetlenkedik.
- Egy meleg bárba volt az előbb, feltűnt ugye? - vonom fel az egyik szemöldököm.
- Szeretnéd, hogy bebizonyítsam mennyire is vagyok hetero? - mosolyodik el, én pedig ajkamba harapok, hogy ne mondjak rá rögtön igent.
- Köszönöm, nem - rázom a fejem és inkább a süteményemnek szentelem a figyelmem.
- Egy barátom kísértem el - szólal meg nem sokkal később.
- Sejtettem - bólintok, majd a teámba kortyolok.
- Na, és te? Talán a testvéred meleg?
- Mi? Aaron? Dehogy - mosolygok. Még a gondolat is abszurd.
- Hogy is hívják a húgod? Sora igaz? - bólintok. - Az a Soraya becézése azt hiszem. Gyönyörű név, arab eredetű. Mondjuk legtöbbször Sorynak becézik.
- Igen, anyu és a barátja úgy hívják - bólogatok. - Én többnyire Rayanak. A férje az egészet kimondja, szerinte olyan szép név, hogy kár lenne rövidíteni. - megforgatom a szemeimet. Annyira nyálasak tudnak lenni.
- Nem bírod a srácot?
- A házasságot nem bírom. Sose mennék férjhez - megborzongok a gondolattól is már, hogy férjhez kelljen egyszer mennem. Tekintetem az asztalon lévő kezére téved.
- Pedig a házasság jó dolog. Ha ahhoz mész, akit szeretsz.
- Magán se látok gyűrűt. Ennyire hinne mégis a házasságban? - mosolyra húzódnak ajkai.
- Egyszer volt már egy menyasszonyom. Mondjuk úgy, hogy ő nem nekem való volt - mosolyog, de csak ajkai. Szemei ugyan úgy komorak.