4.rész - Ismerkedés

Boldog Új Évet Kívánok Mindenkinek! <3 <3

Davina Carter

- Lassan négy órája, hogy elrabolt. Esetleg elenged most már haza? - felvont szemöldökkel nézek az előttem álló férfira.
- Nem. Még egy órát csak kibírsz, nem vagyok olyan rossz társaság.
- Ahogy látom, nem nagyon akar elengedni - feladóan sóhajtok fel és dőlök hátra. A karórámra nézek, döbbenten veszem észre, hogy megint végig virrasztok egy éjszakát.
- Beszélgetünk, és jól el vagyunk, kevés emberrel érzem ilyen jól magam. Nem akarlak egy hamar elengedni.
- Ez a duma tízből hány lánynak jön be? - döntöm félre a fejem és összeszűkített szemekkel nézek rá. Ajkain halvány mosoly jelenik meg, tehát igazam van. Minden pasi ezt mondja a nőknek.
- Hatnak - apró grimasszal válaszol. - Elhinnéd, ha azt mondanám, - kicsit előrébb dől, kezeit az asztalon pihenteti. - hogy nálad érzem először igazából is így?
- Hmm - elgondolkodást tettetek, mint akinek ez igazán jól esik. Elhitte azt hiszem. - Nem.
- Mi lenne, ha egy másik alkalommal megmutatnám, hogy igazam van?
- Miért lenne következő alkalom?
- Miért ne? - szemeimet forgatom, ami a férfit csak megmosolyogtatja.
- Egy feltétellel. Ne éjszaka. Én nappal dolgozom, és ha még egy éjszakát fent leszek, kiborulok.
- Rendben - kis mosoly jelenik meg arcán ismét, de most aranyosabb volt.
- Hajnali három óra. Én most elindulok haza - felállok, és már nyúlnék a pénztárcám felé, de a férfi leint.
- Meghívtalak.
- Köszönöm - bólintok, majd felveszem a dzsekim.
- Ne siess, haza viszlek - ő is feláll és bőrdzsekije felé nyúl.
- Nem szükséges - állítom le felvont szemöldökkel. Nem tetszik ez az állandó őrizet.
- Éjszaka van Kislány, nem kószálhatsz egyedül. - határozottan jelenti ki, én pedig feladom. Ma már nem szabadulok meg tőle. Kifizeti az elfogyasztottakat, majd a motorja felé indul. Fintorral arcomon indulok utána.
- Nem értem miért nem szereted Bob-ot.
- Hogy kit? - értetlenül kapom felé a fejem.
- A motorom, Bob.
- Nem kéne meglepődnöm, hogy neve van - rázom a fejem, mosolyomat elrejtve. Semmiképp se akarok felé egy csepp szimpátiát is mutatni.
- Szóval miért nem szereted a motort?
- Csak - vonok vállat elnézve másfele. - Lehetne, hogy sétáljunk? - kérlelően nézek rá. Elgondolkodva néz rám, mint aki vizsgálni akarna engem.
- Ahogy szeretnéd - mosolyog rám és felém lép. - Majd visszajövök érte. - bólintok és elindulunk hozzám. Nem sokat beszélgettünk, én még mindig távolság tartó vagyok, ő pedig túl sokat akar tudni.

- Nem féltél, hogy megtámad vagy valami? - vonja fel a szemöldökét Gracie. Miután a férfi haza kísért, elaludtam és tízkor keltem fel, pont, mint Gracie.
- Ha akarta volna, már megtette volna - vonok vállat. - Különben is, érdekes, de biztonságban érzem magamat mellette.
- Érdekes - kávéját nézi és kavargatja. Következőleg ma egykor találkozunk, meghívott egy teára. Nem készültem túlzottan, de mégis jobb volt, hogy tudtam nem véletlen találkozunk. Farmerom mellett döntöttem, fekete bokacsizmámmal, és mintás ingemhez a szövet kabátomat vettem fel. A kapu csengő pontban egykor megszólal, én pedig ráérősen sétálok oda.
- Igen? - szólok bele.
- Lejössz kislány? - hangja mosolygós, mint általában.
- Igen - táskámmal kezembe indulok le. Mikor kilépek, az ajtón elnevetem magam. A férfi oldalasan állt nekem, de mikor meghallja, nevetésem felém kapja a fejét.
- Mi az? - vonja felé a szemöldökét.
- Azt hiszem összeöltöztünk - mutatok rá majd magamra. Rajta is hasonló lábbeli volt, fekete nadrággal, mintás inggel és szövetkabáttal.
- Még a hajad is hasonlóan göndör - kissé összekócolja szőke tincseimet, mire durcásan nézek rá. Rendbe teszem a hajam kezemet használva fésűnek és elindulunk.
- Hová visz?
- Egy közeli palacsintázóra gondoltam, ha megfelel.
- Tökéletes - bólintok, kezeimet zsebre dugva. - Hol hagyta Bobot? - vonom fel szemöldököm, amikor észbe kapok, hogy a férfi szokásos motorja most nincs itt.
- Most gyalog jöttem - von vállat könnyedén. - Talán nem mindig szükséges használnom - teszi hozzá. Örömmel tölt el, hogy miattam nem használja ilyenkor a járművet.
- Miért pont Bob? Olyan mintha egy kukac lenne.
- Kukac? - meglepődve néz rám. - Miért neked van jobb ötleted?
- Persze - bólintok rá egyből. - Edward.
- Tessék?
- Edward, ezt a nevet adnám. Sokkal jobb, mint a Bob.
- Miért? - mosolyogva néz rám. Szemeiben is különös csillogás van, nem értem miért.
- Nem tudom. Tetszik. Mindig is tetszett - vonok vállat elgondolkodva. Azt hiszem kisebb koromban ismerhettem valakit, akit így hívtak. A palacsintázóhoz érve, beültünk egy ablak melletti részbe és az étlapot néztük. A férfi egy meggy öntetes palacsintát kért, míg én csokis-banánosat. A csokis banánosnál nincs jobb, mindig olyat eszek. Régen mutatta egy osztálytársam, azóta ez a kedvencem
- Na, és mond, van valami hobbid? - szakítja meg a csendet a férfi, amikor leadtuk a rendelést.
- Szeretek rajzolni, - elgondolkodok, a munka után általában a barátaimmal vagy a családommal vagyok. - más nem nagyon van. Magának?
- Régen énekeltem. Most már inkább fényképezek - halvány mosolyt ereszt meg felém. Hosszú ujjaival beletúr, barna hajába. Követem a mozdulatot, ami nem mellesleg tetszik.
- Fényképez? - őszintén ledöbbenek. Nem egy fotós fajtának tűnik.
- Aha - többet nem is szól ezzel kapcsolatban, ugyanis kihozzák, amit kértünk. Mosolyogva köszönöm meg a pincérnek, és esek neki ételemnek. Mikor számba kerül, halkan megengedek egy kis sóhajt.
- Ízlik? - mosolyog rám pimaszan. Talán az a sóhaj, hangosabb volt, mint kellett volna.
- Nagyon. Imádom, de régen ettem már.
- Legalább tudom, hogy a következő randin mit készítsek neked - palacsintájához nyúl ő is és hasonlóképpen reagál, mint én, csak halkabban.
 - Ez nem egy randi. És a következő sem lesz az - rázom a fejemet.
- De lesz következő. Ezt te mondtad az imént, nem tagadhatod - önelégülten mosolyog, amitől nevetnem kell.
- Majd meglátjuk még. - Sokáig beszélgettem a férfival, a palacsinta elfogytával, turmixot is rendeltünk. Végül a számlán veszekedtünk, a pincér hamar megunta hallgatni és ott hagyott minket.
- Felesbe fizessünk. Múltkor is maga fizetett.
- Megtehetem - az összeget leteszi az asztalra eközben.
- Felvágós - forgatom a szemeim. Pénztárcámhoz nyúlok és kiveszem belőle a fele összeget a számlának.
- Nem fogom engedni - húzza pimasz mosolyra az ajkait. Kihívóan vonom fel a szemöldököm. Táskámat felkapja, ahogy engem is a vállára és úgy visz ki. Döbbentem sikkantok egyet, de nem kezdek hisztizni, tudom, hogy kint majd úgyis letesz. Mikor megteszi, összefonom karjaim és duzzogva nézek fel rá. Közel előtte állok, kezei még mindig a csípömön.
- Nem kell így vinnie, mint egy öt évest a játék kirakat elől - forgatom szemeimet.
- Kislány - szólít már szokásos beceneven, miközben derekam egy pontján simít végig. Szemeimbe néz mélyen, amik zölden csillognak. Térj észhez Davi!
- Ugye nem egy csókra hajt? - vonom fel egyik szemöldököm.
- Ugyan, dehogy - rázza a fejét, kissé piros arccal. Azonnal elenged, mint akit szintén felismerés ér.
- Reméltem - biztonság kedvéért hátrálok még egy lépést tőle. - Mennem kell, egy partira kell készülnöm - mosolyogva bólint, én pedig elindulok a lakás felé. Ha most megcsókolt volna biztosan elástam volna magam. Nem tudok róla sok mindent, a nevét sem tudom. Ráadásul túl idős hozzám.
- Késésben vagy - szól Gracie, aki keresztbe tett lábakkal, már elkészülve ül, és egy újságot lapozgat.
- Tudom, tudom - táskámat csak ledobom kabátommal együtt és szobámba sietek, hogy elkészülhessek. Hajamat kiengedve hagyom, göndören omlik a vállamra, csak egy hajpánttal fogom hátra. Nem időzök sokat a sminkemmel se. Ruhám egy sárga, kék és fehér szín keveréke, sárga telitalpú magassarkúval.
- Kész vagy? - nyit be Gracie. Ő egy zöld ruhát viselt, haját pedig kiengedve hagyta göndör tincsekbe.
- Igen, persze - állok fel, kifújva a levegőt. - Mehetünk - fordulok felé, mosolyogva.
- Na, és ki is az új kiszemelted? - egyik lábáról áll a másikra, sose tud egy helybe megállni. Az idő már sokkal jobb, mint tegnap volt, így a szoknyánkban sem fáztunk.
- Nem a kiszemeltem. Inkább ő szemelt ki magának - kocsi kulcsomat keresem, amit hamar megtalálok a táskám oldalzsebében. Beszállunk a kocsiba és rögtön a fűtést kapcsolom be.
- Egyébként ma majdnem megcsókolt.
- Mi? Na, várj, nevezzük valahogy. Zavar, hogy nincs neve.
- Hívjuk Edwardnak - mosolygok, ahogy egy motor hajt el mellettünk. Határozottan felismerem, hogy nem a férfi az.
- Szóval. Edward majdnem megcsókolt?
- Igen. De leállítottam. - vonok, vállat nem törődöm módra.
- Reméltem is.
Gracie kicsit sem akart kiszállni a kocsiból. Sose szerette a családi összejöveteleket, most pedig még inkább nem. Fáradt volt, ami mostanában nem újdonság. Kezénél fogva húztam végül egészen be a házig.
- Megjöttünk - kiabálok, mikor belépünk az ajtón. Még volt majdnem egy óra a parti kezdetéig. Csak anyu és Zayn lehet itt, meg az öcsém. Hát, egész nagyot tévedtem. A nappali előtt ledobom a táskámat és úgy lépek be a helységbe, mellettem Gracievel. Többen voltak, mint amire számítottam. Felismertem pár ismerős arcot, de nem emlékeztem mindenkire. Anyuval egy idősnek kinéző fakó szőke hajú férfi áll fel és von erős ölelésébe.
- Jézusom, hogy megnőttél Davi! - Nem ismertem fel. Lehet ismernem, kellene, de nem tudom ki volt. Rémlik róla valami, de nem egészen. Egyik kezemet bizonytalanul emelem fel és teszem a hátára. Érzi, hogy nem egészen úgy reagáltam rá, mint arra számított így kínosan mosolyogva távolodik el.
- Biztosan nem emlékszel már, kicsi voltál mikor utoljára láttál, az esküvőn pedig nem volt alkalmunk beszélni. - halványan mosolyogva bólintok. Visszaül előző helyére, segítség kérőn nézek Graciere. Mielőtt reagálhatna, Louis szakítja félbe. Louis Tomlinson, rá tisztán emlékszem. Eleanor, a felesége, anyu legjobb barátnője évtizedek óta.
- Ti - kezdi vonogatva szemöldökét, majd kezünkre néz. Perverz.
- Nem, dehogy. A barátnőm úgy értem, mint barát - mentegetőzök rögtön, mire ő csalódottan von vállat.
- Hugi - fut le a lépcsőn Aaron. Nyakamba ugrik, így majdnem elesünk, épp, hogy sikerült megtartanom az egyensúlyom az övével együtt.
- Eszednél vagy? Magassarkú van rajtam - durcázok, amikor elenged és rendesen állunk a talajon.
- Azta, tényleg. Rajtad látni ilyet is? - gúnyolódik, de szemeiben ott a meglepődöttség. Nem sűrűn látni ilyet rajtam. Majd meglátja Graciet. Arcán máris perverz mosoly jelenik meg, ahogy végig méri a barátnőmet. Ezért se mutattam be neki eddig. - Ki a barátnőd?
- Mintha az apját látnám - neveti el magát Niall, célozva Zaynre.Aaron ezt nem vette jó néven, nem igazán szimpatizál Zaynnel.
- Soha nem - kezdi dühösen, de mielőtt végig mondaná, tarkón vágom. Csodálkozva néz rám, és felszalad az emeletre, én pedig pár másodperc múlva követem. Mint egy hisztis kamasz lány.
- Mégis ezt, hogy gondoltad? - kiabálok, mikor benyitok a szobájába, ezt a lent lévők is biztos hallották még. Becsukom, magam után az ajtót mielőtt többet hallanának.
- Zayn sose lesz az apám - áll meg előttem keresztbe tett kezekkel.
- De igen. Az apád. Ezt elkell fogadnod és kész.
- Már miért kéne? - sose szerettem, hogy makacs, annyira idegesítő.
- Mert anyu szereti és Sora is. Csak te nem vagy képes akár egy kicsit is lépni felé. - Nem értem miért nem tette meg egyszer sem, az elmúlt hónapokba.
- Tizenhat évig nem keresett Davi! - újra ideges lett és felemelte a hangját. Már majdnem én is ezt tettem, de végül eszembe jutott valami.
- Én elvesztettem az apámat és már nem kaphatom vissza. Te ne halaszd el, hogy aztán késő legyen. - halkan mondom, ő pedig csak jobban sértődött arcot vág. Tudom, hogy igazam van. Nem szólva semmi megyünk ki a szobából. Azonnal a konyhába indulna, de én a másik irányba a nappaliba tolom. Leültetem a kanapéra és jó kisfiú módjára ő leül. Anyuék már nincsenek itt csak a pasik, úgymond. Mosolyogva paskolom meg Aaron fejét, amolyan "jó kutya" módra, de ő ellöki a kezem. Még meg van sértődve. Vállon ütöm, és felemelt fejjel megyek el. Mielőtt kimennék Zaynre mosolygok, ő pedig eltátog egy köszönömet. A konyhába megyek, ahol meglátom Graciet, amint sütit eszik. Hátulról megyek oda hozzá és vállán támasztom meg az államat.
- Bocsi, hogy itt hagytalak.
- Semmi baj, kaptam sütit - mutatja fel a sütit. - Az öcséd?
- Igen, az. Tudod Sora ikre. Képtelen elfogadni Zaynt, nem úgy, mint Sora ő legalább igyekszik - sóhajtva rázom a fejem.
Elveszem a tálcát Gracietől, mielőtt az egészet megeszi, és szóvá is teszi nem tetszését.
- Hé
- Bocsi - vonok, vállat majd a nappaliba viszem. - Hoztam sütit, mielőtt Gracie mindet megeszi. - Aaron azonnal venne belőle egy jó nagy adaggal, de megáll a mozdulatban.
- Tuti van jobb, csak rám akarod sózni ezt.
- Én ugyan nem - gyanakvóan néz, rám én pedig ártatlan mosollyal lassan megyek a hátsó ajtó felé. - Az udvaron van puncsos. Verseny - kiáltom, és már futok is. Még magassarkúban is tudok.
- Csalás - szól a már utánam futó Aaron.
- Ez van - nevetek és én érem el előbb a sütiket így azokból veszek is. Diadalittas mosollyal sétálok vissza a nappaliba. - Gracie szereztem sütit - kiáltok, majd lehuppanok.
- Van ennél jobb is - mosolyog Zayn.
- A puncsosnál jobb? - csak bólint, nekem pedig azonnal felcsillannak a szemeim. - Svájci csoki?
- Az - neveti el magát.
- Ugye, enyém? - váltok át kislányossá azonnal.
- Persze. Sora úgy se eszi a fogyókúra miatt. - rázza a fejét Zayn. Nem tetszik neki, hogy Sora fogyózik, ahogy nekünk se. Semmi szüksége rá.
- Mellettünk nem sokáig fog fogyókúrázni. - vesz el tőlem közben egy sütit Gracie - Ahogyan Davi se tud józan maradni Sora és mellettem.
- Mikor isztok ti? - Zayn felvont szemöldökkel néz ránk.
- Természetesen semmikor - ártatlanul mosolygok rá. Amikor Zayn elfordul Graciet oldalba vágom.
- Mert persze, tegnap is nem te jöttél velem bulizni -Aaron gonoszan mosolyogva néz rám. Gyilkos tekintet a válaszom neki. Később ezért még kapni fog.
- A tegnapi csak egy alkalom.
- Na, és tegnap előtt?
 - Szeretnéd még megkapni a nyaralómat egész nyarakra?- megadja magát én pedig elégedetten mosolygok. - Szerintem is. - Csengettek én pedig megyek ajtót nyitni. A Malik család egy része volt.
- Davi kincsem - ölel magához Waliyha, Zayn húga. Anyuval sokáig jóba volt, emlékszem rá, de olyan hét éves voltam, amikor anyu megszakította vele is a kapcsolatot. Szerintem nem tudta akkor még elengedni Zayn.
- Szia - ölelem magamhoz mosolyogva.
- Kész nagylány lettél, hadd nézzelek - tol el magától és büszkén mosolyogva néz végig rajtam. - Csodaszép lettél.
- Köszönöm, de Sora inkább, aki a modell.
- Mind ketten azok vagytok - kedvesen mosolyog, amit viszonzok. Nem sokkal később Sora és Alek érkezik meg. A nappaliba mennek, ahol Gracie sajtos pogácsával kínálja, de ő nem fogadta el.
- Pedig a konyhába van ám narancsos muffin - állok mellé. - Eleanor csak neked csinálta.- tudom, hogy a narancsos muffin a gyengéje. Niallra nézek segítség kérően, amikor Sora erre is nemet mond.
- Gyere csajszi, ismerkedjünk. - belekarol húgomba és a konyhába mennek. Gracievel leülünk a kanapéra, egymás mellé.
- Szexi srác, három óránál. - bök belém, mire akaratlanul is oda pillantok. 
- Az unokaöcsém - mondja Zayn lazán.
- Uhhum. Értem már honnan a szexiség - harap ajkaiba Gracie.
- Jézusom - nevetek kínosan.  - Végig gondoltad, hogy most mit is mondtál?
- Ezt igazából dicséretnek is vehetem. - mondja Zayn magabiztosan.
- Csak úgy képletesen, de baj lenne ha Davi valakivel összejönne a rokonaid közül? Úgy se vér rokon.
- Nem zavarna különösebben - mondja Zayn én pedig legszívesebben már elástam volna magam Gracie helyett is.
- Szuper. Az unoka öccs? - néz rám, de én csak sóhajtok.
- Megbeszéltük, hogy nem játszod a kerítőnőt.
- Pedig tényleg jót tenne neked egy pasi - szólal meg Aaron. - Tudod, van egy haverom..
- Aaron a haverjaid, mind ostoba mamlaszok. Már bocs. De tényleg. - szakítom félbe unottan.
- Igaz.
Mindenki megérkezett, ahogy telt az idő, engem pedig leszólított Zayn unokaöccse. Beszéltünk egy keveset, megtudtam, hogy eléggé hasonlítunk. Nem túl sokat tudtam meg róla, de megkért, hogy egy másik alkalommal beülnénk e valahova. Miután ő elment, szedtem még el pár pogácsát. A mellettem állóval egyszerre nyúltunk a tálba én pedig elkaptam a kezem. Felismertem a kezén lévő tetkóról, hogy ki, így csodálkozva néztem fel a férfira.
- Maga?
- Én - neveti el magát. - Ne legyél már ennyire döbbent - csípi meg kicsit az arcom, mint régebben tette az idősebb rokonaink. - Végig a nappaliban ültem, csodálom, hogy nem vettél észre - már ellenkeznék, hogy ez biztosan nem így van, amikor eszembe jut, hogy valóban így volt.
- Hát én is - vonom össze a szemöldököm. Tipikus az a fajta, aki akaratlanul is magára vonja a figyelmet, én meg nem is vettem őt észre. - Na, de maga mit keres is?
- Együtt zenéltem anno Zaynnel.
- Nem, biztosan nem - rázom a fejem határozottan. - Ők csak négyen voltak. - értetlenül néz rám.
- Öten voltunk - rázza a fejét kicsit.
- Liam, Niall, Louis és Zayn.
- És én Kislány. Harry Styles.