Négy nap telt el, azóta, hogy Aaron mellett keltem fel reggel. Illetve a helye mellett. Ugyanis lelépett reggelre. Csak egy üzenetet hagyott, hogy elkellett rohannia. Azt hittem volna, hogy lekoptatni akart, de azóta is minden nap beszélünk. Nagyon sokat és találkoztunk is. Az egyik nap végig vele voltam. Mint, ahogy most is vele találkoztam. A Davival való közös lakásunk asztalán ültem, előttem Aaron és ajkaimat falta.
- Mohó vagy.
- Csak túlságosan szép vagy - nézett szemeimbe és újra ajkaimnak esett.
- Túl jól hazudsz - vezettem fel vállaira kezeim.
- Egy kicsit sem hazudok, édesem - komolyan nézett szemeimbe, nekem pedig dobbant egy nagyot a szívem. - Mikor tervezel szakítani azzal a nyálgéppel?
- Nem sokára - mosolyogtam rá, puszit nyomva szájára. Hajával játszadozok, de ő megfogja kezeim.
- Csak ne túl sokára - elkomolyodva nézett rám és én is úgy néztem rá. Bólintottam. Szakítani fogok Bennel, de most még nem. Nem tudom miért nem szakítottam még vele. Talán csak féltem, hogy ha Aaronnal megpróbáljuk, akkor egy biztosat dobok el egy bizonytalanért. Tudom, hogy kockáztatnom kell, de Ben nagyon jó társ és tudom, hogy komolyan gondolja. Amíg Aaront a korát és a személyiségét nézve, nem tudni mi lesz. Ben idősebb és sokkal megfontoltabb.
- Mit szólnál hozzá, ha lemennénk abba a palacsintázóba, ahova a nővéremet is vitte Harry? - ajkain mosollyal kérdi, bár nem tetszik neki a kapcsolatuk, úgy tűnik ebben a pillanatban ezt is elfelejtette. Mivel már amúgy is az asztalon ültem, dereka köré fontam lábaimat, ő pedig csípőmet fogta.
- Inkább maradnunk kéne - halványan mosolyogva rá próbálom rávezetni, hogy a kapcsolatunk még mindig titok.
- Igaz - sóhajt hangosan.
- De vannak videó játékaim - húzom fel fél szemöldökömet, kihívóan nézek rá.
- Mit kapok, ha leverlek? - Hátra vetett fejjel nevetek fel.
- Egy puszit.
- És hova?
- Ide - mutatok arcára, de ő a fejét rázza és csücsörítve közeledik felém.
- Ide kérem. - közelebb hajolok és adok neki egy puszit, amit egy csókra hosszabbított. Nevetve próbáltam elhúzódni, de nem engedte. Derekamnál fogott én pedig továbbra is nevettem és menekülni próbáltam csücsörítő szája elől.
- Miről maradtunk le? - Davi állt az ajtóba összevont szemöldökkel, rajta volt még a kabát, kezén a táskája. Mellette Harry, szokásos szövetkabátjába.
- Semmiről - vonok vállat. Aaron távolodni akart volna, de mivel dereka köré volt kulcsolva a lábaim, nem engedtem neki. Davinak is voltak titkai Harryvel, még ha azokat sejtettük is, hát akkor mi is megengedhetjük magunknak ezt.
- Nem úgy tűnik - köszörüli meg a torkát a szőkeség. A kapcsolatunk mostanában nem a legjobb. Farkas szemet néztünk, amíg Harry át nem karolta a derekát és súgott valamit a fülébe. Nem tudom mi lehetett, de ezután Davi pár pillanat múlva egy mosolyt erőltetett magára és a szobájába ment. Harry ott várta, amíg összeszedett pár dolgot.
- Hova mentek? - kérdem kimérten. Harryt nagyon régóta ismerem és csak mert nem tetszik, amit művelnek, nem szabad elfelejtenem, hogy ki ő.
- Hozzám - Aaron megfeszült mikor ezt kimondta, ezért fojtatta. - Csak azért, hogy ne legyen veszekedés. Neki nem tetszik, hogy ti így vagytok, nektek pedig mi. Így a legjobb - igaza van, ezért bólintottam és hálásan rámosolyogtam.
- Köszönöm! - mondtam halkan.
- Pár nap és jövök - rohan ki Davi, kezében egy nagy táskával. - Kaja van a hűtőbe, ha kell, főztem mára. - idegenkedve néz rám, egyik lábáról a másikra topog. Tudom, hogy megölelne legszívesebben, de csak rámosolygok. Azt hiszem kell ez a pár nap. Aaron int egyet, mielőtt kilépnének.
- Ha meghúzod a nővérem, megöllek! - kiált utánuk.
- Én is téged, ha te is a barátnőmet - mondja Davi, mire elpirulok.
- Az már megvolt - nevet fel Aaron, büszkén mosolyogva. Davinak vörösödni kezdett a feje, de mielőtt bármit mondhatott volna Harry kitolta a lakásból.
- Hülye - nevetve csaptam mellkason. Mint, ahogy beszéltük videójátékozni is kezdtünk és természetesen én nyertem.
Másnap Sorával találkoztam, az edző terembe. Tegnap sokat evett Alekkal így ma leakarta mozogni. Edzőruhám egy szürke topp és rózsaszín rövid nadrág. Nem sűrűn megyek el edzeni, szerencsére anyutól örököltem, hogy nem hízok el olyan könnyen. Az edző teremben mind ketten a futópadra álltunk, egymással szembe. Én lassan futottam, amíg Sora gyorsabban. Úgy láttam valóban, le akarja égetni azt a mennyiséget, amit megevett. Sok hímnemű egyed megnézte barátnőmet hasvillantós és dekoltázst mutató edző toppját, de nem érdekelte.
- Nem lesz ez egy kicsit túl sok? - összevont szemöldökkel méregettem a még mindig futó Sorát. Valami nem stimmelt rajta. Arcán látszott, hogy ideges. Végig mértem, alaposan, valami még más volt rajta. A hasa. Egy kicsit nagyobb volt. De nem csak úgy, mint aki felszedett pár kilót. Eszembe villant, az egyik cikk, amit olvastam róla, arról, hogy terhes. Vajon..a cikk nem csak pletyka volt? Tényleg terhes lehet? De ez csodás, hiszen Alek már mióta szeretett volna egy gyereket.
- Nem, nem - rázta a fejét két levegő vétel között.
- De, ahogy elnézem túl sok is - sikerült elrángatnom az edzőteremből és egy kávézóba ültünk le. Szótlanul nyomkodta a telefonját. Megelégelve szótlanságát kikaptam a telefont a kezéből.
- Terhes vagy? - kérdeztem ré nyíltan, ami meglepte őt.
- Mi? - vörösödő fejjel kérdezett vissza, ezzel időt nyerve magának, hogy kitaláljon egy választ.
- Ne húzd az időt. Terhes vagy - mostanra már kijelentettem. Ha nem lenne az, most nevetett volna és azt mondta volna, hogy soha nem lesz terhes, mert nem akar gyereket. Ó.. Így már értem. Erre eddig nem is gondoltam. Soha nem is akart gyereket, a karrierje miatt. Hát ezért titkolta.
Előrébb hajoltam kezemet az övére tettem. Nem akartam még egyszer letámadni, így, hogy már tisztán láttam mindent.
- Igen az vagyok - sóhajt, kezét kihúzva az enyémből és hátra tűri hosszú haját. Mély levegőt vesz, és másfele néz. - Boldognak kéne lennem - suttogja, mikor szemembe néz egy pillanatra.
- Az leszel. Hidd el. Ha most nem is akarod ezt a babát, amikor a kezedben tartod, igazán boldog leszel - halványan mosolyogtam rá. Hittem benne, hogy valóban így lesz.
- Jó lenne - erőltet magára egy mosolyt. - Kérlek, ne mond el senkinek.
- Ez természetes.
- Davinak se. - erre csak bólintottam és beleittam a kávémba. Beszélgettünk, még aztán szóba jött Davi.
- Én örülök nekik - vonta meg a vállát. - Szerintem Harry jót tesz neki. A betegség miatt is.
- Ebben lehet igazad van - sóhajtok fel. Eddig nem is gondoltam, hogy emiatt jót tehet neki. - Tudja? - kérdem, mire a fejét rázza.
- Sziasztok - emlegetett szamár huppan le az egyik székre az asztalunknál. Davi mosollyal ajkain néz ránk, látszik rajta, hogy boldog. - Mi a téma?
- Te - vágom rá. Hármunk közül talán én voltam mindig is a szókimondóbb. - Mikor mész dokihoz?
- Nem sokára - forgatta szemeit. - A jövőhéten.
- Jól van - bólintottam rá. Bár mostanában nem beszéltünk túl sokat, attól még a barátnőm, akiért aggódok. Sora és Davi könnyedén beszélgettek, de én kezdtem rosszul érezni magam. Elsétált előttünk egy harmincas éveiben járó nő, maga előtt babakocsit tolt. Kivágódott mellettünk a kávézó ajtaja és egy férfi lépett ki. A nőhöz sétált, mind kettejük arcán hatalmas mosoly volt. A nő megállt, egyik lábáról a másikra állt izgatott volt. Amikor a nő elé ért a férfi, karjaiba zárta, a hajába puszilt. Ezután a babakocsihoz fordult és kivette a körülbelül egy éves kisgyereket. Magasra emelte, amitől a kicsi nevetni kezdett. Mikor leengedte megpuszilta, arcát megsimogatta és visszatette. Tipikus tökéletes családnak tűntek. Elgondolkodtam, hogy Ben milyen apa lenne? Vagy Aaron? Ha Aaron apa lenne, rá hasonlítana? Barna szemek, sötét haj?
- Hé, köztünk vagy? - csettintgetett arcom előtt Sora. Fejemet rázva söpörtem félre ezeket a gondolatokat.
- Igen, bocsi. Miről is volt szó?
- Sora akar egy partit rendezni - mondta Davi, láthatóan neki is tetszett az ötlet.
- Milyen parti? - vontam össze a szemöldököm.
- Csak egy kis családi, baráti - vonta meg a vállát. - Csak páran lennünk, nem sokan.
- Nem hangzik rosszul - mosolyogtam rá. Davi és Sora még maradt tervezgetni a partit, engem viszont hívott anyu. A céghez kellett bemennem. Mikor Bennel összefutottam, mosolyogva adtam egy rövid csókot szájára, bár reméltem igazából, hogy nem futunk össze. Igazán nem volt kedvem egyik fiúhoz sem a mai napon. Anyu mellett ülve néztem át egy papírt, mivel most csak papírmunka volt. Nem igazán tudtam rá koncentrálni, Során járt az agyam. A terhességén, hogy miért nem örül. Csodás dolog, sokkal fontosabb mint egy karrier. Még ha az egy modell karrier is. Ráadásul utána még mindig folytathatja. Mit meg nem adnék, ha velem lenne ez. Mosolyogva csúsztattam kezemet lapos hasamra, ami el is vette a kedvemet.
- Anyu - szólítom halkan, mire hümmög. - Te, hogyan mondtad el apunak, hogy terhes vagy? - erre felnézett rám, olvasó szemüvege fölül. Letette a lapokat a kezéből és szemüvegét is levette. Mosolyogva meredt el.
- Elég érdekesen - mosolyodott el.
~ 18 évvel ezelőtt ~
A szokásos baráti társaság most is együtt volt. Két ember hiányzott csupán, Nina és a kis Davina. Niall a kezében lévő gitár húrjait pengette, halkan játszadozott. Liam Sophia kezét fogta és meredt maga elé, amíg a lány telefonon beszélgetett. Harry a búsan ülő Zayn mellett evett.
- Hello - hangosan robbant be Eleanor és Louis. Eleanor mosolyogva dobta le kapbátját és táskájából előkapott egy kis képet. Nevetve lebegtette meg. Louis Harry másik oldalán foglalt helyet.
- Mi az? - Sophia összeszűkített szemekkel méregette a képet.
- Ultrahangfotó - mondja egyszerűen, amit senki sem értett. Sophiána is kellett egy kis idő, mire leesett.
- Mutasd. Látni akarom a keresztlányaim - felállt és El felé tartott.
- Félő csak egyet látsz - mosolygott Eleanor, amit Sophia nem értett. Nina ikreket várt, két lányt. - A másik az én kereszt fiam - húzta ki magát büszkén.
- Rám hoztad a frászt - ütötte karon Sophia, és elvette megnézni a képet.
- Szóval ikrek? - kérdezte Zayn, gúnyosan. Hónapok óta, amióta Nina elment, folyton ilyen. Vagy meg sem szólal. Sophia jobban kedvelte, amikor csöndben volt. Sajnálta Zaynt, hiszen egy barátja, de nem érezte igazságosnak. Nina is szenvedett, ő ezt nem vette figyelembe.
- Tudod Zayn igazságtalan vagy - állt ki várandós barátnője mellett. - Gyászol, kell neki a tér. Ha Liam meghalna és egyedül maradnék a kisbabámmal - kapta kezét a hasához - akkor egé.. - folytatni nem tudta, Liam szólt közbe.
- Soph. Terhes vagy? - kérdezte kerekre nőtt szemekkel. Sophia felé fordította a fejét, ajkába harapott. Bólintott, mire Liam lefagyott. - Jó ég - motyogta és még kellett neki pár pillanat. Felugrott és a karjaiba zárta menyasszonyát.
~ Jelen ~
- Nem csalódtam benned - nevettem fel hangosan, mire anyu csak a vállait megvonta.
- Miért kérdezted meg, kincsem?
- Csak - elnéztem másfele. - elgondolkodtam, hogy milyen lenne, ha én lennék terhes. Annyira csodás lenne.
- Menj el egy vizsgálatra - vonta meg a vállát. - Ki tudja - tette fel a szemüvegét. - talán kiderül valami.
Megfogadtam anyu tanácsát és napokkal később elmentem egy vizsgálatra. A doktor tett fel pár kérdést, amikre visszagondolva meglepő válaszokat adtam. Észre sem vettem eddig ezeket. A reggeli rosszul létek. Fáradékonyság. Hányinger. Szédülés. Mind ezeket a kimerültségnek tituláltam. Az orvos mosolyogva fordult felém.
- Gracie maga egy hónapos terhes.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése